Szerző: Fekete Attila

ez így egy szép családi történet, csak hát úgy végződik, mint minden más történet, s minden történet rosszul végződik, mert a történetek mindig a leépülés történetei, mert a történetek hősei mindig leépülnek

Krasznahorkai-Tarr

Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellő rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belőlem.
Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.

Dsida

Az örökkévalóság éppen azért van örökké, mert semmilyen módon nem hasonlítható össze azzal, ami múlandó változás alá vettetett, átmeneti. Ám az az intenzitás, ahogy a fény befúrja magát a sötétségbe, csökkenni látszik. Folytonossági hiányok lépnek föl szakadások, lyukak, végül a fekete semmi.

Krasznahorkai – Tarr

Csak a vágóhíd melege,
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosdanak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud véget érni.

Pilinszky

1of13

Idegenből jöttem
s ezt a sivár tájat
hordom magamban.
Göröngyös
tüskés
fekete szénporral
takart.
Gyárak és bányák
embereinek fészke
korhadt deszkák tépett papírlapok közt.
Nem volt
kiút
csak körbe körbe
és emelni és döngölni és tovább cepelni
kék overálban
ami izzadt és olajos rongy volt.
Így éltek az átokvert tájon.
Aztán meghaltak
és rám hagyták sebeiket.

Kassák

Viszontlátlak újra.
Árny, aki árnyakon kel át, és az ismeretlen
gyászos fényben megcsillan egy pillanatra,
s úgy lép be az éjbe, ahogy egy hajó hulláma hal el
a vízben, amelyet nem hallani többé…
Viszontlátlak újra,
de, jaj, magamat nem látom viszont!
Eltört a varázstükör, amely azonosnak mutatott magammal,
és minden végzetes cserepében csak egy darabot látok önmagamból –
csak egy darabot belőled és magamból!…

Pessoa

Tarr Béla és Paulo Nozolino

Megfelelni, megfelelni
Szeretnék a rózsaszín kis szívednek megfelelni!
Megfelelni, megfelelni
Szeretnék a kis aranyos szívednek minél jobban megfelelni
Kedves lenni, barátságos lenni,
engedékeny lenni és hízelgő is lenni
Megfelelni, megfelelni
és csakis a szívednek szeretnék megfelelni!

drMáriás

drMáriás  kiállításának megnyitójára, Cultiris galéria

1of13

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem
Szedd össze mindazt, ami megmaradt
Csak lassan égesd el a vágyakat.

Bródy-Zorán

1of11

Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az Isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Kányádi

1of14

Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan
köd-váraktól köd-várakig,
van egy búsongó kis fiú,
van egy sóvárgó kis fiú, –
– ki ibolyákat álmodik.

Dsida

1of26

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.

Heltai

El silencio es luz
el canto sabio de la desdicha
emana tiempo primitivo
buscaba la piedra no el pan
un himno inocente no las maldiciones
el conocimiento de mis nombres
para olvidarlos y olvidarme
pero lo que no busqué es el exilio
ni tampoco dije mentiras
no adoré el sol
pero no esperé esta luz negra
al filo del mediodía

Alejandra Pizarnik

Lo terrible no es la calle sola,
el andén como un reto,
los trenes que perdimos,
lo terrible no es ni siquiera el dolor,
lo que duele terribe y zarandea
es que ya sólo queda
recurrir a la vida por tus propios ojos
que son una distancia casi absurda,
que son un túnel negro de esperanza.

Javier Egea

Én vagyok a kiskösztümös, most jött fontos levele
Én vagyok a szerető, forró csókot lehelő
Én, te – ő ő ő ő ő
Ő, ő – a nő nő nő nő
Ez mind – benne a nő nő nő

Palya Bea

1of28

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis Napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Nemes Nagy Ágnes

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!

Babits

Be jó is volt,
míg jég födött:
csend jég alatt
és jég fölött,
nagy hallgatás volt
mindenütt –

Dsida

1of17

az élet elszalad hát szaladj el véle
a lényeg elmarad, ha egyedül otthon fekszel
gyere öblítsük szesszel, zárjuk le szexszel

Dirty Koala

Talán Fellini Nyolc és fél című filmjéből őrizte meg emlékezetem ezt a jelenetet: az élete mélypontjára került rendező tönkrement kapcsolatainak, alkotói tehetetlenségének és sok egyéb nyomorúságának súlya alatt roskadozva odaveti magát valamilyen szent életű, bölcs öregember, talán pap, lába elé, s igazi, mély kétségbeeséssel szakad ki belőle: „Atyám, nem vagyok boldog!” Az aggastyán fölnéz a könyvéből, és őszinte érdeklődéssel ezt kérdezi: „Hol olvastad azt, fiam, hogy neked boldognak kell lenned?”

Popper

Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen.  Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.

Márai

A Stenczinger-ház a múlt héten
Sóhajtott egy nagyot,
S szólt: istenem, már valahára
Én is boldog vagyok!
Lebontanak, s nem mutat ujjal
Énrám minden gyerek,
Ó, végre, végre most szivemről
Egy nagy kő lepereg.

Felheccelt egy éjszaka minden
Bontás alatti házat:
Inogjatok, bomoljatok,
Dűljetek be legott,
Lássuk, hogy tetszik az uraknak
Az ilyen állapot?
Szegény, bohó, vén Stenczinger-ház!
S naiv beomló házak!
Hát azt hiszitek, lázadástok
Itt bárkit is felráz majd?

 

Tóth Árpád

De kinek mondanám
ha mondanám
nem mondom
kinek is mondanám
az én bajom
a te bajod
a mi bajunk
bajunk
se vége
se hossza
se hossza
se vége
hát akkor
mi végre?

Kányádi Sándor

Szerinted hogyan tudunk megbocsátani önmagunknak, ha börtönt építettünk magunk köré, és szeretnénk lebontani a falait? Mi ennek a módja? – Laing gyakran figyelmeztetett arra, hogy ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész.

Feldmár

Vacog a szélben az ág:
olyan nehéz a szívem!
Mért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?
mért nagy dolog a halál?
Hisz úgyis csupa zárás,
véglegesség és válás
az élet, s fiók halál.
Minden élő szertefut,
csak a halotthoz van ut.

Babits

az elmúlt élet fájdalmai járnak
a szíven át, és tárva-nyitva hagyják,
lenni kellene valami szilárdnak,
hogy a fájásnak megadja a formát,
ha fantomfájás, azért mégse látszat,
mert ott a csonk, a hasra karcolt sebhely,
de nincs emléke annak a hiánynak,
ami nem volt, és már nem is lehetne.

Ágh István

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Dsida

Minden ismétlődik: halál és születés nem: s én már nem tudok kívánni magamnak semmit. – Milyen életvágy Pistával: Weingruber, Pavillon, nők, fény; – fiatalkori gondolat: egy vasláncot széttépni, feltűnést kelteni. Szibériában gondol rám valaki s ki tudja hol még! – Széthinti magát az ember a világban.

Füst Milán

Érzéketlenül
folyik el mellettem az idő árja.
Hófoltokat
ejt az ember horpadt halántékára.
Régi esőket
idézek fel magamban, bár szeretném
feledni őket.
Újesztendőre
virrad megint, hányadszor…! Mit csináljak?
Olvassam Buddhát,
hogy könnyen mondjak búcsút e világnak?
Menjek parasztnak,
és higyjem el az ócska babonákat?
Vénségem egén
nehéz felhők vonulnak. Elsötétült
a világ meg én.

Csang Fong Csu – Faludy

Szivemet szúrja a Karácsony
gyantás, deres tüskéivel;
emlék-sereg pusztít, harácsol,
s üres hajlékomból kiver.
Könnyeimet senki se lássa!
Szégyenletes beismerés:
ilyen magányos bujdosásra
lelkierőm vajmi kevés.
Leginkább őket keresném fel,
a visegrádi domb alatt –
sírjukról dermedt-ujju kézzel
lesepregetni a havat.

Jékely Zoltán

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.

Piramis