Szerző: Fekete Attila

Kőszív

Sokat türél már, még csak ezt, kebel,
Csak ezt viseld el, aztán megdicsérlek,
Azt mondom: kő vagy, nem kő: vashalom,
S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.
Hiszen te ösmered már, ami fáj,
Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,
Ösmerd s viseld el, mint kell férfinak.
S ha majd keménnyé lettél, mint vas ék,
Hideggé, mint a századok jege,
Beléd egy szív lesz eltemetve mélyen,
Egy szív, mely véres lángban úszva élt,
S most hogy kihalt, csak forró hamva van.
Ennek leszesz, te keblem, sírlaka,

Vörösmarty

Fényálom

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.
Mi kell még – kérdik -, nem elég?
Örülök persze – szólanék,
de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

Kányádi

Halottasház

Egy alagút jutott eszembe, messzi, magános és mindentől külön. –
Berobogna éltem suta vonatja, s egyideig sötétbe lehetnék,
Szégyentelenül, egyedül. Mint aki mindenből kiment már! Mint a halott!
Ott felszakadna és felfakadna még egyszer ami egyetlen igaz bennem.
Jaj, könnyítő könnyek uán hova, hova kell mennem?
Mért mondom most: „Régi halottasház, siket harangszó, gyermeki szorongás?”
Istenem! Hisz csak egy kicsi-kicsi felejtkezést akarnék.
Mert fölégtek mögöttem a hídak, és odaát maradt mindenem nékem.

Kaffka Margit

Strandszezon

Sírok, szemem már lobos
A sok égő könnytül,
Kis pavilon, szép dobos,
Sírva válok öntül,
Hol fogok én ezután
Nyári szezont nyitni
S nyári kiszolgáláshoz
Semmit se konyítni?

Tóth Árpád

Rácsodálkozás

Uram, meddig, mert mi kezdünk
torkig lenni a te végtelen jóságoddal
Csak egy kicsit lennél esendőbb,
csak egy kicsit gondolnál a látszatra
meg az illendőség re, de nem,
fütyülsz az egész renomédra,
amit olyan kínkeservesen építgettünk
évezredeken át kártyalapokból.
És odadőlsz az utcapadra,
a koszba, a hajléktalan mellé,
és eszünkbe juttatod, hogy nálunk
pince-padlás teli van cuccokkal,
ő meg két szatyorban hordja az életét,
hogy mi tonnaszámra gyártjuk a szemetet,
és idegesek vagyunk, ha nem szállítják
el azonnal a szép kis házunk elől,
ő meg a mi szemetünkből él, megpróbál
eltakarítani utánunk, lám, mekkora mocskot
hagyunk a Föld nevű táncteremben,
mennyi maradékot hajigálunk ki
fene nagy jómódunkban.

Lackfi

Nemzethalál

A Halál-tó fölött kerengünk
Szép, bátor, büszke madarak.
S a tóban nagy, förtelmes és rest
Kígyó-fejű, éhes halak.
Ezt a bűz-lehü bús tavat
Így is nevezik: Magyarország.

Hiába minden, mind lehullunk,
Húz a Halál-tó: elveszünk.
Hiába lelkünk, lángolásunk,
Szerelmünk, jóságunk, eszünk.
Erőt mi rajta nem veszünk:
Halál-tó marad Magyarország.

 

Ady

Levegőt

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

J. A. – Hobó

Fekete ország

minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász…
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Babits

Örökkévalóság

Az örökkévalóság éppen azért van örökké, mert semmilyen módon nem hasonlítható össze azzal, ami múlandó változás alá vettetett, átmeneti. Ám az az intenzitás, ahogy a fény befúrja magát a sötétségbe, csökkenni látszik. Folytonossági hiányok lépnek föl szakadások, lyukak, végül a fekete semmi.

Krasznahorkai – Tarr

Átokvert táj

 

Idegenből jöttem
s ezt a sivár tájat
hordom magamban.
Göröngyös
tüskés
fekete szénporral
takart.
Gyárak és bányák
embereinek fészke
korhadt deszkák tépett papírlapok közt.
Nem volt
kiút
csak körbe körbe
és emelni és döngölni és tovább cepelni
kék overálban
ami izzadt és olajos rongy volt.
Így éltek az átokvert tájon.
Aztán meghaltak
és rám hagyták sebeiket.

Kassák

Viszontlátás

Viszontlátlak újra.
Árny, aki árnyakon kel át, és az ismeretlen
gyászos fényben megcsillan egy pillanatra,
s úgy lép be az éjbe, ahogy egy hajó hulláma hal el
a vízben, amelyet nem hallani többé…
Viszontlátlak újra,
de, jaj, magamat nem látom viszont!
Eltört a varázstükör, amely azonosnak mutatott magammal,
és minden végzetes cserepében csak egy darabot látok önmagamból –
csak egy darabot belőled és magamból!…

Pessoa

Tarr Béla és Paulo Nozolino

Orbán Viktor megtekinti a róla mintázott Társadalmi Igazságosság és Egyenlőség szobrát a Városligetben

Megfelelni, megfelelni
Szeretnék a rózsaszín kis szívednek megfelelni!
Megfelelni, megfelelni
Szeretnék a kis aranyos szívednek minél jobban megfelelni
Kedves lenni, barátságos lenni,
engedékeny lenni és hízelgő is lenni
Megfelelni, megfelelni
és csakis a szívednek szeretnék megfelelni!

drMáriás

drMáriás  kiállításának megnyitójára, Cultiris galéria

Hosszú tél

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem
Szedd össze mindazt, ami megmaradt
Csak lassan égesd el a vágyakat.

Bródy-Zorán

Tél van

Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az Isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Kányádi

El silencio

El silencio es luz
el canto sabio de la desdicha
emana tiempo primitivo
buscaba la piedra no el pan
un himno inocente no las maldiciones
el conocimiento de mis nombres
para olvidarlos y olvidarme
pero lo que no busqué es el exilio
ni tampoco dije mentiras
no adoré el sol
pero no esperé esta luz negra
al filo del mediodía

Alejandra Pizarnik

Jégvilág

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis Napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Nemes Nagy Ágnes