Szerző: Fekete Attila

Kékmadár

Talán Fellini Nyolc és fél című filmjéből őrizte meg emlékezetem ezt a jelenetet: az élete mélypontjára került rendező tönkrement kapcsolatainak, alkotói tehetetlenségének és sok egyéb nyomorúságának súlya alatt roskadozva odaveti magát valamilyen szent életű, bölcs öregember, talán pap, lába elé, s igazi, mély kétségbeeséssel szakad ki belőle: „Atyám, nem vagyok boldog!” Az aggastyán fölnéz a könyvéből, és őszinte érdeklődéssel ezt kérdezi: „Hol olvastad azt, fiam, hogy neked boldognak kell lenned?”

Popper

Beomló házak

A Stenczinger-ház a múlt héten
Sóhajtott egy nagyot,
S szólt: istenem, már valahára
Én is boldog vagyok!
Lebontanak, s nem mutat ujjal
Énrám minden gyerek,
Ó, végre, végre most szivemről
Egy nagy kő lepereg.

Felheccelt egy éjszaka minden
Bontás alatti házat:
Inogjatok, bomoljatok,
Dűljetek be legott,
Lássuk, hogy tetszik az uraknak
Az ilyen állapot?
Szegény, bohó, vén Stenczinger-ház!
S naiv beomló házak!
Hát azt hiszitek, lázadástok
Itt bárkit is felráz majd?

 

Tóth Árpád

Börtönben

Szerinted hogyan tudunk megbocsátani önmagunknak, ha börtönt építettünk magunk köré, és szeretnénk lebontani a falait? Mi ennek a módja? – Laing gyakran figyelmeztetett arra, hogy ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész.

Feldmár

 

Fantomfájás

az elmúlt élet fájdalmai járnak
a szíven át, és tárva-nyitva hagyják,
lenni kellene valami szilárdnak,
hogy a fájásnak megadja a formát,
ha fantomfájás, azért mégse látszat,
mert ott a csonk, a hasra karcolt sebhely,
de nincs emléke annak a hiánynak,
ami nem volt, és már nem is lehetne.

Ágh István

Minden nap

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Dsida

Születés

Minden ismétlődik: halál és születés nem: s én már nem tudok kívánni magamnak semmit. – Milyen életvágy Pistával: Weingruber, Pavillon, nők, fény; – fiatalkori gondolat: egy vasláncot széttépni, feltűnést kelteni. Szibériában gondol rám valaki s ki tudja hol még! – Széthinti magát az ember a világban.

Füst Milán

Újesztendő

Érzéketlenül
folyik el mellettem az idő árja.
Hófoltokat
ejt az ember horpadt halántékára.
Régi esőket
idézek fel magamban, bár szeretném
feledni őket.
Újesztendőre
virrad megint, hányadszor…! Mit csináljak?
Olvassam Buddhát,
hogy könnyen mondjak búcsút e világnak?
Menjek parasztnak,
és higyjem el az ócska babonákat?
Vénségem egén
nehéz felhők vonulnak. Elsötétült
a világ meg én.

Csang Fong Csu – Faludy

Karácsony

Szivemet szúrja a Karácsony
gyantás, deres tüskéivel;
emlék-sereg pusztít, harácsol,
s üres hajlékomból kiver.
Könnyeimet senki se lássa!
Szégyenletes beismerés:
ilyen magányos bujdosásra
lelkierőm vajmi kevés.
Leginkább őket keresném fel,
a visegrádi domb alatt –
sírjukról dermedt-ujju kézzel
lesepregetni a havat.

Jékely Zoltán

Halott kövek

följajgatom a síri alvót,
véres pipacs zizeg nyomomba,
és szertartásosan lehajlok
az ismeretlen sírhalomra,
mint hogyha anyám sírja volna.
Valami űz, valami kerget,
hogy legyek a múlt folytatója,
egy ismeretlen, bús halottat
keresek már egy élet óta.
Kezem elszáradt koszorút fon
s az alvó gyertyát lángra gyújtom…

Kosztolányi

A fa meghal a madarak kirepülnek

aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon

Kassák

Őszi álmok

Tele haldokló vággyal a szívem
s künn az erdőn halkan jön az ősz.
Kék pára repül a mező felett,
a szívem ma olyan, mint az ősz.
Nagy álmok kettétörve pihennek,
a vágyam elmúlt nyárról dalol.
A ködös nagy messzeségbe nézek,
és érzem, hogy várnak valahol.

Dsida

Jonathan sirály

Jonathan sirály élete hátralevő napjait egyedül töltötte. Messzi elrepült, túl a Távoli Szirteken. Egyetlen bánata volt csupán: nem a magány, hanem az, hogy a többi sirály nem hajlandó hinni a repülés rájuk váró nagyszerű élményében. Nem akarták kinyitni a szemüket, hogy lássanak vele.
Jonathan sirály felfedezte, hogy az unalom, a félelem és a harag az oka annak, hogy a sirályok élete oly rövid. És mivel az ő gondolataiból eltűnt az unalom, a félelem és a harag, Jonathan élete hosszú és boldog volt.

Richard Bach

 

A semmiről

Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb. 

Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.

 

Kosztolányi

Megfojt az ősz

 

oly hihetetlen ez az ősz!
A régit még szinte elérem,
oly közel van, oly ismerős.
Mint a ma reggel, oly közel van
a régi ősz, a tavalyi …
Egy év telt el reggeltől estig
és alig történt valami.
Egy egész év és nyoma sincsen –
az idő egyre rövidebb;

Szabó Lőrinc