Én még emlékszem hol a tejbüfé, hova sokszor betértünk,
Ültünk egy tál étel mellett, és a szép jövőről beszéltünk.
Csöngess be hozzám jó barát, csak ne álmos hajnalon,
A takarómat én ilyenkor a fejemre húzom.
General
Ki tesz,
ki vesz,
s igaz vigaszt
talál a tettben, boldog az,
ha tűrt is, boldog mindig az:
de én,
szegény,
csupán tunyán
búsulok s pusztulok csunyán,
búsulva elveszek korán…
csak az, csak az vigasztalan,
akin
a kin
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.
Füst Milán
Mit kezdjen, akit elítélt,
de fölmentett később az ég,
megvonva tőle a halált,
mikor már megadta magát?
Kit mindenétől üresen
talált a szörnyű kegyelem,
megsemmisülten, mielőtt
a semmi habjaiba dőlt!
Fogódzanék akárkibe,
de nem lesz soha senkije;
szeméből, mint gazdátlan ág,
kicsüng a pusztuló világ.
Pilinszky
[Not a valid template]
Szabadon nőtt fel, mint a pillangó, melyet naphosszat kergetett; remegett a napért, boldog volt, ha a nyári forró sugár ráhullott puszta fejére; sohasem vágyott az árnyékos erdő mélázásra hívó magánya után. Ilyen élet mellett aztán …az arcza majd kicsattant az egészséges vértől és mert mindig olyan nagyon piros volt, hát elnevezték pipacs kisasszonynak.
Bársony István
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
J. A.
szereplők: Bardóczy Ilka, Glass Ben, Kiss Gergely Geret, Orbán Balázs, Simor Ágnes, Vincze Márton, Zoletnik Sophie
zenei rendező, live act: Igaz Balázs
zenészek: Horváth Richárd, Váczi Dani/ Vázsonyi János
díszlet-torony: Glass Ben
fény: Budai Géza
rendezés: Glass Ben, Simor Ágnes
Egykor: a rendszerváltás környékén, úgy 1987-92 között részt vettem egy roma kutatásban, s „melléktermékként” képek is születtek.
Mostanság: 2013-ban, a gyerekszegénység elleni program részeseként, terepmunka alkalmával „melléktermékként” fotókat is készítettem.
A sorozat felét az egykori képek, másik felét a mostani képek teszik ki. Mi történt mintegy negyedszázad alatt? A változás nyilvánvaló nem?
Végső tavasz dús rügyezése — tengernyi boldog tehén
hömpölyög az útvégi templom felé rnely mindjobban kibontja nehéz kupoláit
és sárkányfogas kapuja az édes hömpölygést mosolyogva elnyeli.
Oszlopok és csipkék mozdulatlan kő-vihara mindent elrejt,
tánc ki nem villan, fuvola és dobpergés ki nem hallatszik onnan,
illattal nem üzen részegen hervadó virág, sem áldozati vér.
Ez a végső tavasz, a mindent visszafizető,
melynek ölő heve: jóság, halála: tudás, és gyásza: öröm.
Weöres
Lettél: magadnak tükör,
dudvába fúlt virág, virágzó dudva,
félkancsó kín és félkancsó gyönyör,
s a jóság úgy úszik szíved vérében,
mint a mocsár színén a döghalak,
– mindegy, hogy vallod, vádlod, véded,
hogy futsz előle vagy maradsz:
te vagy az egy s te vagy a kettő,
te vagy a föld, te vagy az ég,
te vagy a Júdás és a Krisztus,
te vagy a kezdet és a vég.
Faludy