Szerző: Fekete Attila

Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán. 

Pilinszky

„Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv.
Átitat mindent a lényéből áradó.
Ha visszanéz, párás szemembe néz át.
Az őszelő, fényétől lassan fáradó.
Mindig is lenyűgözött a lényén átsugárzó.”

Tóth Krisztina

„A hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön.”

Fodor Ákos

6 Fénykép

„Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.” 

Babits

Odysseus többször útrakelt még azután, hogy a vak Teiresias lelkének jóslatát követve megkeresse a népet, amely az evezőt szórólapátnak nézi, és letűzze evezőjét ennek a népnek a piacán. És sokszor elnézett hajója rengő székéről a keserű tenger ködlő szirtjeire, és mindig keserű megbánás ült a lelkén. És többször így elment s visszatért, és egyszer, azt mondják, megint elment, és nem tért vissza többet.

Babits

5 Fénykép

„Arra a megfigyelésre tettem szert, hogy egy célirányos élet általában jobb, gazdagabb, egészségesebb, mint egy céltalan, és jobb az idővel előre tartani, mint az idő ellen visszafelé lépkedni.”

Jung

„Ajkadra s kebleid halmainak csucsára
drága rubint a vér rejtek futása fest
s elömlik testeden az ékszerek sugára:
ó meddig ékszer és ó meddig női test?”

Babits

10 Fénykép

„Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.”

J. A.

„Ó, egyetlen, nagy
és végeérhetetlen zabálás, üzekedés,
élethalálháború és szaporodás!
Ki beszél itt céltalanságról?
Ó, kezdet forrása, ó, tajtékzó folyam,
ó, folyam deltája és a tenger,
a tenger, a tenger az ágyékunkban!”

Tornai József

„Pedig így szólt az ígéret a múltból:
      – „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
      – mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
      – s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
      senkinek elmulasztani.”

Váci Mihály

„Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
Egy dalt azokért, akik várják,
Egy dalt azokért, akik nincsenek itt!”

LGT

Karácsonyfákká zülltek a fenyők,
tűlevelükkel önmagukba szúrnak
s illatuk együtt fogy, mígnem kihal,
az emlék cseppenő gyertyáival. 

Dsida

„Költözöm, autóra hordják mindenem.
Elmegyek, ez a lakás már nem lesz a lakásom nekem.
Költözöm, van ki- és bejelentő lapom
Elmegyek a régi lakást most itt hagyom.”

Cseh Tamás

„Hát sírjatok csak csípős könnyeket,
a végítélet nektek: harsona
örök pokolra ébresztő szava,
– az ördög fújja, lelketek felett!”

Pilinszky

„Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.”

Faludy

„Görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik,
és hol a geometria, mely megmutatja, mennyivel torzít ez a tükör,
hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk!”

Karinthy Ferenc

„Marcona, dühös, fekete,
– hej, rég kísér már, átka rég nyom! –
holdfényes falon éles árnyék,
árnyék, árnyék, az én árnyékom!…

Félek, félek, hogy eltapos!
búsulok, mint a rögi-béka…
Rámeredek üveges szemmel,
s vagyok árnyékom bús árnyéka.”

Dsida

„Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
      – az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
      – mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
      – mert az Egészből hiányzik valami.” 

Váci Mihály

A kettes pályán haladó versenyző egy kacsahosszal vezet!

Én győztem!

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”

Weöres