Szerző: Fekete Attila

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Dsida

4 Fénykép

     „Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
    A világnak mindegy, hogy meddig élsz …”

LGT

4 Fénykép

„Gyűlnek a…gyűlnek a…gyűlnek a…gyűlnek az elvesztett illúziók
Gyűlnek a…gyűlnek a…gyűlnek a…gyűlnek az átértékelt századok
Ezen a Földön.”

Fonográf

„Bábu vagy, nem te lépsz,
valaki irányít.
Jól vigyázz, mi lesz majd,
ha megun és leállít?
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.”

KFT

„Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset,
és az ajándék megrontja a szívet”

Prédikátor könyve

1849

1945

1956

2014?

7 Fénykép

„Ki tesz,
ki vesz,
s igaz vigaszt
talál a tettben, boldog az,
ha tűrt is, boldog mindig az:
de én,
szegény,
csupán tunyán
búsulok s pusztulok csunyán,
búsulva elveszek korán.
Bár kincs,
ha nincs:
arany,
ha van:
dúsabb, kinek fájdalma van;
csak az, csak az vigasztalan,
akin
a kin
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.”

Babits

„Ti szálló lepkék, döngicsélő méhek,
Ha erre sétál, vegyétek körül!
Hiszen tudjátok: mennyire örül,
Ha lágy zsongással tavaszról meséltek… „

Dsida

5 Fénykép

„van kit ez, kit az tart életben
a falakon rajzok, bennük félelem
és Elvis él, hisz annyian látták már,
és te is látod, ha éppen arra jár
van úgy, hogy a mítosz körbezár
mögötte kártyavár
fogadd el, hogy meg is halhatok
saját mocskomba fulladok”

Esti Kornél

„Betörtek egy családi házba, mindennek szépen lába kelt. Asszongya anyuci, hát ő szerez egy kutyát. Irány az állatkereskedő.
– Egy kutyát szeretnék.
– Hölgyem a legjobbkor jött, most egy olyan kutya van…
– Megmutatná?
– Megmutatom. Parancsoljon.
Azt a fajtát ismered, hogy két marékra való, köret nélkül, és a szeme az jojózik – pláne ha rálépsz. Asszongya a hölgy:
– Ne vicceljen már, nekem házőrző kell.
– Nyugalom asszonyom, ez egy harci kutya.
– Ne vicceljen!
– Tessék, kipróbáljuk. Harci kutya, a garázsajtó!!
– HRRRR…
Pozdorja lett az ajtó Na, még egy próba.
– Harci kutya, a kőkerítés!!
– HRRRR…
Sitt…
Hazaviszi a kutyát, otthon egy ilyen izomagyú férfi, a férje:
– Mi ez?
– Apukám ne vicceljél, ez egy harci kutya!
– Harci kutya, a tököm…”

Hofi

„Sivár tömlöcben tengődsz: láthatatlan
ráccsal kerít az iskola, család,
a szeretőd, az ellenség, barát,
rab vagy szobádban, templomban, szabadban;”

Jánosházy György

„Árnyak közt árny vagyok, ki egyszer már ivott a
Vízből, mit ád a föld, de nem csitult a szomja,
S az élők álmait zavarva, visszatér
Az út rögeire, s élő vizet remél.
Mint első, tört hajó az óceán öléből,
Mint áldozóedény a kurgánsíri éjből,
A lépcső legmagasb fokára úgy jutok,
Hol élő árnyad áll, s árnyamra várni fog.
S ha ez csak ámitás, mesebeszéd, hazugság,
S ha már nem emberarc, de gipszálarc mered ránk
Némán a föld alól, és kövekből rakott
Szempárja könnytelen, s tekintete halott?…”

Tarkovszkij

„A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála neki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.”

Móra

„Enyém a mellem és a lábom,
magam azonban nem találom
sehol.
Szeretném végre tudni mégis:
enyém vagyok esetleg én is?
De hol?”

 Ranschburg Jenő

„Talán görbetükör a tükör
s csak én látom nyílt, sima lapnak.
Talán holnapra összetörik
a lelkem.
De ma még belőle szikrázik
a zajgó, végtelen világ, –
egyszerre vetülnek a parányi csirák
s a robbanva zuhanó égitestek”

Dsida

12 Fénykép

„jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanúl,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.”

 Szabó Lőrinc

„Después… ¿qué importa del después?
Toda mi vida es el ayer
que me detiene en el pasado,
eterna y vieja juventud
que me ha dejado acobardado
como un pájaro sin luz”

Homero Exposito