Szerző: Fekete Attila

6 Fénykép

„Nagy fekete erdő sűrűségét járom,
Nagy fekete madár a kísérő párom,
Agyvelőmbe csapkod szárnya legyintése.
Menekülnék, de nincs a vadonnak rése.”

Kiss József

Ha édes az Álom, mely puszta másod,
tőled mi kéjjel nyughat el az agy,
hozzád igyekszik az, ki jó, ki nagy —
lelkük kiröppen, s csontjuk földbe ásod!
Cselédje sorsnak, kórnak, régi búknak, 
királyoknak, mérgeknek, háborúknak, 
de a bűbáj s mák szebb álmot talál
mégis nekünk. Hát mért vicsogsz röhögve? 
Egy kurta álom, s ébredünk örökre, 
aztán nem is vagy és meghalsz, Halál!

John Donne – Kosztolányi

„Tudom, az érzések
A napfényben kihűlnek
Így volt és így is lesz
Persze örülök, ha jól megy neked
Eső előtt, eső után már sohasem látunk
Eső előtt, eső után már hiába várunk rád”

Zorán

„Áldás, vagy átok a gondolat?
Örök tépelődés, vagy fájó öröm?
Ki viseli akkor majd gondodat,
ha az éltető ész végképp elköszön?
…
Végső sóhajodkor a „Senki” lesz veled:
az örökkönre szemed végleg nyitva marad.
Elmúlsz majd, és általad elfeledett neved
újra olvashatod; korhadó fejfád alatt.”

M. Laurens

„A hófehér vánkos oly lángoló,
a paplan, a terítő ég a tűztől,
az álomból izzó fénykéve űz föl,
ágyamba háborog egy lángfolyó.

Fejem a vánkosokba temetem.
Kigyúl a kép, fal s ágy a lángözöntől.
A toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl,
s átcsap felettem, mint egy tetemen.”

Kosztolányi

„Homály, hasztalanul kutatsz, fedi el az utat, melyen járunk.
Homály, s csöppnyi keserű íz:
Ez az élet, talán, ez az élet nekünk.”

Cseh Tamás

5 Fénykép

„Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.”

Quimby 

„Zöld-sárga, zöld-sárga
Hangyák lejárata
Tollasgyík szemében
áll egy kis leányka”

Kex

13 Fénykép

„Ha elhordom a köveket,
Máris újra nőnek még nagyobb hegyek.
De viszem, mint a többiek,
És káromkodok, vagy nevetek,
És azt akarom, amit nem lehet,
Érted és ellened,
Veled és nélkületek.”

LGT

„Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)…

…mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”

J.A.

A lélek akkor öregszik, ha már csak a földön járnak a vágyai, szárnytalanul.

Ancsel Éva

„A szeretet a szeretőnek a vágya arra, hogy a másik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem ahogy én. Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem ahogy én. Már csak ezzel a definícióval is gondolkozzatok egy pillanatra el azon, hogy az anyátok és az apátok szeretett-e titeket. Nagyon nehéz azt mondani, hogy az én anyám soha nem szeretett engem. Ezt az egy mondatot nagyon nehéz kimondani. Néha azért, mert nem igaz, és az én anyám szeretett, öt percre, tíz percre, két hétig, tehát néha, de nagyon sokszor bizony nem. Nagyon sokszor a szüleink éhes emberek voltak, akik úgy hízlaltak minket, ahogy éppen nekik tetszett, úgy, hogy később megegyenek.”

 Feldmár

„Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.” 

J. A.

5 Fénykép

„fényes hártyák felszínén
dimenziókról álmodik a fény
pedig csak torzult terek éle koccan
síkok csorba léte gyűrődik a széleken
és végek közé szorítottan
halkan vonaglik a végtelen

buborék-világban élünk s a hártyák
mezején negatívba mártják
magukat a semmik: káosz ez a rend
– gömbről gömbre csúszó idő-kéreg –
s a körkörös burkokon kereng
kereng a szerkesztetlen lényeg”

Kosztolányi

„Sötét felhők alatt járok,
a város szinte néptelen
Sötét felhők fennt az égen
nyomasztó súly a szívemen
Zárulnak sorra az ablakok, az ajtók
Fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások,
s úgy szeretnék szelíd esőt”

Fonográf

„Isteni jól gurul a világ,
s a kerekek a fülembe csattogják:
milyen jó nekem.
A kilók, a tonnák, a megatonnák
csak ontják benne az energiát
a síneken.
A nagy kérdés: a helyzetem,
hogy fut velem, vagy jön felém
a síneken.”

LGT

16 Fénykép

„A tegnap is elment, a holnap is elmegy,
az öröm is elment, a bánat is elmegy –
Udvarunkon a cseresznyefa
minden tavasszal kivirágzik…

Apám is meghal, fiam is meghal,
a színek ordító rendje is meghal
s görnyedt háttal a kusza vonalak
értelmét keresem.”

 Dsida

21 Fénykép

Fellépők: Czap Gábor, Csák György, Ilyés Lénárd, Kása Tímea, Kátai-Benedek Nikoletta, Mezei Réka

„Igen, jelenetet rendezek. És ő mit tesz? Semmit. Ideges lesz, hülye picsának nevez, aztán faképnél hagy és csak puffoghatok magamban. És kikészülök saját magamtól. Ez nem igazságos! Hát nő vagyok, ilyennek teremtett a jóisten. Ez talán a bűnöm? Ha nem ilyen lennék, akkor nem is én lennék. Szeressen úgy, ahogy vagyok, ez a természet rendje. Mert vallom, hogy neki nincs szabad akarata! Ő azt hiszi van, de nincs! Én mondom meg, hogy merre lépjen, hogy mikor jöjjön be és menjen ki. Miért nem érti meg? Miért kell lázadnia ez ellen? Azt hiszi talán, hogy az 56. nőcske majd nem így viselkedik 3 hónap után? Ó, ugyan már, hiszen mi nők mind egyformák vagyunk, és bennünket így kell szeretni.” 

Kátai-Benedek Nikoletta

„(Élek-e én? – éltem-e én?)
Tavasz jön, nagy útra kelek,
Most minden ár elsöpri gátját,
Készítsétek az uti ládát.”

Ady

„Mulandóság a királyok királya.
Ez a világ az ő nagy palotája.
Sétál föl és le benne,
S nincs hely, hová ne menne,”

Petőfi