Hare Krisna, Krisna-völgyi Búcsú

Idén 18. alkalommal került megrendezésre a Krisna-völgyi Búcsú, avagy Családi Élményfesztivál. Sok érdekességet megmutattak, elmeséltek, de a legmegragadóbb az önellátásra való törekvés volt. A Krisna-völgy kétszázhatvan hektáron fekszik, (2,6 km2) s azon túl, hogy kulturális központ, helyt ad az Öko-völgy kísérletnek, egy védikus életmódon alapuló ökogazdálkodásnak. Alapvető élelmiszereiket maguk termelik, gabonából, zöldségből, gyümölcsből, mézből önellátóak.  Önfenntartásra törekednek, se vizet, se áramot nem igényelnek az országos hálózatból, a fűtést többnyire fával oldják meg. Saját óvodát, iskolát működtetnek, melyek Somogyvámosról is fogadnak gyerekeket. A környezettudatos közösséget a Krisna tudat tartja össze…

 

  • Krisna és a völgy
Krisna és a völgy

  • Védikus tánc
Védikus tánc

  • Ökogazdálkodás
Ökogazdálkodás

  • Életképek
Látványkonyha

  • Védikus esküvő
Életképek

  • Pusztatorony
Védikus esküvő

Pusztatorony

Fragments

Megnyitó a Kolorban:

A kiállításon bemutatott fényképek sorozata Budapesten és Berlinben élő LMBTQ alkotók munkáinak gyűjteménye, mely betekintést nyújt a személyes terekbe. A képeken megragadott élettöredékek leleplezik a szép fogalmának felszínes kategóriáit, s a maga természetességében mutatják be a hétköznapok csendes intimitását vagy az ember mélyrétegeibe hatoló, nagyon is elemi problémákat. A nemi sztereotípiákat megkérdőjelezve vizsgálja s dokumentálja az identitás különböző aspektusait.

GONGÜLÁHOZ

Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép
köntösödben: lásd, a szivem szerelme
száll körülötted,

szép leány: mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szivem.
Egykoron szórtam magam is szidalmat
Aphroditéra,

most pedig kérem, szavamért kegyét ne
vonja meg tőlem, de kiért leginkább
vágyom én, azt hozza el újra, hozzon
téged ölembe.

 Szappho

Book of the Dead – Halottaskönyv

 

Fizikai színházi előadás a Tibeti Halottaskönyv inspirációjára az S8-ban

Szereplők – alkotók:
Formanek Csaba
Ilyés Lénárd
Pignitzky Ádám (látvány-fény)
 

 

A dőre nemtudás, a tudattalan, mint világtalan anyóka botorkál, nem tudja, hol jár, mit tesz. A nemtudásból fakad a buzgalom, melyben a Tett, a korábbi cselekvések kérlelhetetlen hatása úgy formálja a tudattalant, mint a fazekas, ki a sárból edényt korongol. A buzgalomból ered a tudat, mely mint erdőn gyümölcstől gyümölcshöz futkosó majom, ingatag. A tudatból név és alak támad, hajó és utas gyanánt visz tovább, hajó a név, és utas az alak. Név és alak szüli az érzékelést, melynek gazdátlan palotájában úgy garázdálkodik a hat érzék: a szemmel látás, a füllel hallás, az orral szaglás, a nyelv ízlelése, a test tapintása meg az elme eszmélése, mint a rablók. Érzékelésből kél az érintkezés, melyben külsővel belső úgy elegyedik, mint szeretkező emberpár. Az érintkezés nyomába lép az érzés-észlelés, örömé és kíné, mely úgy ér utol, mint a szembe röpített nyíl. Belőle ébred a létvágy, mely örökké szomjas, mindig inna. Vele jár a vét, a szerzés, elfogadás, mely a gyümölcsöt mindenáron leszakítja. Ebből születik a létel, a Forgatag, mely úgy tartja fogva az élőt, mint fészkén tojást őrző madár. A létel teremti a születést, melyben előbbi létalak úgy szül utóbbit, mint anya gyermeket. Születésből támad a kór meg a vénség és a halál.

Ez az élet tizenkét, egymásra támaszkodó és összefonódó elemének láncolata, mely a halállal nem éri végét – így szól a Buddhára hivatkozó tanítás.

http://terebess.hu/keletkultinfo/halott.html

 

Békássy Ferenc könyvbemutató

 

Békássy Ferenc szerelmes levelei című kötet bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A könyvről és Békássy Ferencről Szörényi László irodalomtörténész és Weiner Sennyey Tibor, a kötet szerkesztője beszélgetett. A levelekből Sütő András színész olvasott fel részleteket.

Békássy Ferenc szerelmes levelei
Fordította Balogi Virág
Szerkesztette Gömöri György és Weiner Sennyey Tibor

 

  „Szirtek a vizben
   – Vagy csak a réten a fák?
   Öreg, gonosz, összevissza csavarodott fák a réten?
   Hatalmas mágusok!
   Kiterjesztik karjaikat,
   Görbe ujjal integetnek az égbe,
   Varázsolnak, integetnek, mozgolódnak…”

Békássy

Mesterség felé

 

ifjúliszt

„…s engem, szegény gyermeket bevetett egy fényes társaság közepébe, s ez a fényes társaság megtapsolta annak a kisfiúnak az akrobata-mutatványait, akit a csodagyermek dicső és megszégyenítő bélyegével tisztelt meg. Korai mélabú nehezedett rám, és én ösztönszerű ellenszenvvel éltem át a művész-háziállat rosszul leplezett lealacsonyodását.” (Liszt Ferenc)

Táncolják: Horkay Barnabás, Kiss Anikó, Widder Kristóf
Koreográfia: Widder Kristóf

 

– ködidő –

Miért kisfiam, azelőtt mi volt mielőtt megszülettél?!

 Semmi?! De mégis valami. Ami volt, és ami majd lesz. Az ismeretlen vonz, taszít, rettegett és áhított.
A gyász nemcsak szomorú, hanem meghitt, intim de természetes is.
Születés. Fájdalom. Szerelem. Hiány. Megváltás. Szeretet. Halál. Rend.
A köztes-lét paramétereit, vízióit keresem én is, mint a kisfiú, aki megkérdezi a szüleit:

„Mi lesz akkor, ha majd meghalok?”

Táncolják: Frányó Andrea, Lakos Fanni, Spanicsek Valentina, Varga Krisztina, Czakó Máté, Czap Gábor, Lukács Gergő, Szabó Mátyás Péter
Koreográfia: Czakó Máté

 

Barangolás Doki virágoskertjében

Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. De közös lényegük, a létezés, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos. A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.

Az élettelen tárgyak lelke sötétlila, a növényeké zöld, az állatoké sötétsárga, barna, vörhenyes. Az eltompultság barna, a lelki gazdagság a szürkének élénk világos színekbe játszása. A mozgékony lelkek színe halványabb, tagozottabb, változóbb, a nehézkes lelkeké sötétebb, egybemosódóbb, állandóbb. A gyermeklélek alapszíne, mint a fénylő gyöngyház; a férfié hideg szürkéskék, mely többnyire megsötétűl,megfakúl, elbarnul, elvörösödik; a nőé lilás-piros és ez legtöbbször igen korán elhajlik a hervadt szirom színe felé. Az a kevés ember, aki úgy öregszik, hogy vénsége nemes kiszáradás, nem pedig kényszerű elfakulás: csupa érces szín, ezüst, bronz, arany.

Weöres