Szerző: Fekete Attila

A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban.

Márai

Mért nem zöldek? – kérdik a mezők.
Fekete porukat kerülik a méhek.
Suttognak az almafák:
legalább
mért nem hoznak vadalmát,
mit henyélnek?

József Attila

Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben…

Juhász Gyula

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.

Lorca

A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már

Cseh Tamás

Országúton, fényes nappal, eltévedt egy lány.
Mire vársz még, ó, mondd, kis virág?

Bródy János

Minek él az olyan, aki nem tudja mi a jó,
aki nem tudja, mi való?
Sokszor megkérdezik…

Beatrice

Mocskos idők, szeretnem kéne,
A jövő itt van, és sose lesz vége,

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom…

(Európa Kiadó)

És engem akkor oly érzés fogott el…
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
„No hát, no!” így kiált; „én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”

(Arany János)

Mindent visszavesz az utolsó órán.
Valaki most rosszat gondol énrám.
Követ egy égi jelt.
Mindent elfelejt
Megsürgetett feltámadás.
Nem maradt itt semmi más,
Csak meghidegült a szeretet,
Közbe minden elveszett.

( Balaton)

 

 

 

 

 

 

Élni, élni, élni, élni…-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva – élni kell!

(Váci Mihály)

Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél

Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél

(Kistehén)

 

 

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old
(Quimby)

 

Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.
(Specko Jedno)

Akik élnek, azok délnek mennek,

Akik haldokolnak, északnak,

(Kispál és a Borz)

 

Fényes bogarak hullanak
a doktor gyűjti össze mind
hozzá nyúlni nem szabad
nyilván tartják szám szerint
(Kontroll Csoport)