Bús bérház-udvar ez, magasba volt
Négy fal között hideg rés, vaksi, holt,
És fönt az ég is ócska, szürke folt.
De most e messzi, négyszögű egen,
Mint szétfeszülő, kékszín szőnyegen,
Víg, lenge tánccal egy tündér megyen.
Mint szétfeszülő, kékszín szőnyegen,
Víg, lenge tánccal egy tündér megyen.
És felragyog, amerre lép, az ég,
Szikrás örvénnyé háborul a lég,
S március édes jószagával ég.
Szikrás örvénnyé háborul a lég,
S március édes jószagával ég.
Már a tetőt is felgyújtotta, lám,
Kék szikra izzik a hideg palán,
S bibor téglák a tűzfal oldalán.
Kék szikra izzik a hideg palán,
S bibor téglák a tűzfal oldalán.
Egy felső ablak, mint arany edény,
Mint egy fény-tepsi, fordul tengelyén,
S csúszós lapjáról lecsurog a fény.
Mint egy fény-tepsi, fordul tengelyén,
S csúszós lapjáról lecsurog a fény.
Tóth Árpád
Szép az összhang a képek és a vers között. A sötét falak, az omló vakolat, a kitört üveg és a házfelügyelői lakás, az átjáró korlátok, valamint a lépcsőház korlátja, fekete, borús látványán, mint tündér játszik a fény. találó! Mondhatnám, lírai képek, csak egy kicsit sötétben.