Didergősen

Fagyot lihegnek jég-hazák
Felém, az én szegény fejemre
És én meleget kacagok
Dideregve.
Tűz nélkül is majd tüzelek,
Engem nem olt ki semmi, semmi.
Gyertek hozzám, tanuljatok
Dideregni.

Ady

 

Egy gondolat “Didergősen” bejegyzéshez

  1. Hűha! A vers kerete a didergő, fagyott töredezett fény, jeges kékes töredezett jégvilággal. Ha ránézek, didergek. A didergő jeges labirintusból kitalálunk-e Adyhoz? A két jeges kép között még mindig melegebbek Ady didergő szavai. Furcsa ambivalencia a hideg szavak meleg, hivogató embersége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük