Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Villon
Hát, mit is tehetnék hozzá? Villon az egyik kedvencem. Mondhatnám örök szerelem. No de ezzel a fotóval varázslatos a szó és a kép harmóniája. Gratulálok és köszönöm!
Köszi! A Martsa Műterem kertjében készült érdemes meglátogatni.