Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre…
Dsida
Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Kedvelem a képeiddel keretezett verseket, vers részleteket. A vers és kép lazán kötődik egymáshoz. Az idős asszony is valahogy a költőhöz hasonlóan nézne csak és nem lenne szava, hiszen mindegy volt fáradt-e vagy sem, nem volt megállás. Ebben élt, most más fáradtság nyomja, az idő súlya van a vállán. menni kell, néha megpihenni. Mint eddig mindig.
♥
Ahogy így a halállal szembenézünk
Be nem teljesült szerelmeimet
mohó vénasszonyokká perzseli
az elhúzódó ősz.
Hevernek e túlérett
sajtocskák reszeletlen.
Pökésnyire pedig
a túlvilág.
/PGY