Halottas kert

Egy-egy tél-túl földbevert
Furcsa fejfa hegye dűl:
Megpihenne, ósdi rom,
Elzuhanna békiben
Lent a füves, ó siron,
Hol gazdája rég pihen…

Tóth Árpád

Egy gondolat “Halottas kert” bejegyzéshez

  1. Csoda szép, lírai képek, amelyek a a halált, az elmúlást, a búcsút emelik magasba. Felemelő és nemes. Tóth Árpád soraival különleges is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük