„A Nap – az élet és gyöngédség anyja – ontja
a lángoló gyönyört mámoros földgolyónkra,
megérzi, aki lenn a völgy füvére dőlt,
hogy vérrel bugyborog és nászra vár a föld,
s az óriási mell, melyben zihál a lélek,
merő asszonyi hús, merő mennyei kéjek,
s a nedvektől nehéz, lángokkal terhes öl
bozsgó-nyüzsgő csirák hevében tündököl.”
Rimbaud