Hol a vonó, mely úgy bemarna
lelkembe, művész hangszere,
királyi fülnek szánt zene,
húr, melynek lenne oly hatalma,
mint hangodé, talány-cicus,
szeráfi macska, macska-démon,
kiben mint egy angyalba, fínom
minden tag, és harmónikus?!
Babits
Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Éna cica-parádé címet adhatnám a képeknek. A cicák szertnek bandázni, főlelg, ha eleség van kilátásban. Vélhetően a hölgy rednszeresen ad nekik enni. Ahány cica, annyi parádés szőrmebunda, puha, settenkedő lépések, kackiásan felvetett farok. A „királyi fülnek szent zene” a cicák tartásából, a mozgásukból, a fények és az árnyékok ritmusából hallható. Az ülő cicák – talány cicusok -, mintha már jóllakottan, megpihenve szemlélnék a világot. Remek pillanat. harmónia a kép és Babits sorai között.
Csod´álatos aszociáció a képek és a költö verse között! Egyben szomorú, hogy ilyen sok kóborcica bolyong mindenfelé…