3 hozzászólás “Madarak” bejegyzéshez

  1. Madármagány, nem? Mármint a kép címe.
    Nem tudom, milyen madár ez, talán egy réti sas. Ha héja lenne…..

    Héja-gyász a rudakon

    Megpihenünk. Mennénk az őszbe.
    Vijjogva, sírva, kergetőzve,
    Két lankadt szárnyú héja-madár.

    Új rablói vannak a Nyárnak,
    Csattognak az új héja-szárnyak,
    Dúlnak a csókos ütközetek.

    De mi leszállunk, ágon várunk,
    Már örökké tart a hiányunk,
    Borzolni tollam nekem maradt.

    Utolsó nászunk megvolt nékünk,
    Egymás húsába beletéptünk,
    S lehulltál a nyári ugaron.

    (Ady után, a kép nyomán)

  2. Én, mint nagy madarász dolmányos varjúnak néztem. Ő viszont vacsorának nézett. Legalábbis nekem Hitchcock jutott eszembe, ahogy odaszállt a kapura s elkezdett méregetni.
    Más szempontból a vers is klassz, passzol. Köszönöm!

  3. szívesen:-) bár több idő jutna – akár a versjátékra is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük