„Sötét felhők alatt járok,
a város szinte néptelen
Sötét felhők fennt az égen
nyomasztó súly a szívemen
Zárulnak sorra az ablakok, az ajtók
Fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások,
s úgy szeretnék szelíd esőt”
Fonográf
