Fattila Fekete Attila Fotóblog

Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen – ismeretség alapon, mint ahogy mondani szokták: Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse… stb.

Karinthy 1929

 

 

Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

J. A.

A szívem csóvát húz, a lelkem szétszakad,
magam is könnyen szétzuhannék.
A madarak meglátnak, és ránkbólintanak,
a radarok néznek, s nem értik, miért.

LGT

Téli nap kúszik havas hegyeken:
A konok évad visszaretten.
Súlytalan életem halálos szélre vár,
Mint kezem fején pihe rebben.
Por a sugárban és emlék a zugban:
A holt vidékre húz a szél felettem.

T. S. Eliot

egy kicsit rossz most, de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
meg a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen, egyszer jól
és ez így, ez így van jól
olyan jó ez a szenvedés
olyan felemelő az egész
olyan szörnyen érzem magam
olyan szörnyen, szörnyen jól

Balaton

porque el amor cuando no muere mata
porque amores que matan nunca mueren

J. Sabina

azon idő, amit a fotós – amíg a színészek átállnak, pihennek, kocsmáznak – csak úgy, a maga kedvére, fotózással tölt:
Merenyétől Merenyéig

Foly a lemenő nap arany vére
Feketeszín fa tetejére.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pilinszky

Zsibbadtan álmos lett a Hold ez éjjel;
mint pompás nő, ki vánkosára hull,
s míg el nem alszik, átsuhan kezével
a keble halmán halkan, hanyagul.

Dsida

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én melléd simulok hangtalanul.

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

Dsida

 

Józsi bátyám mondogatta, Mehály, te egy rettenetesen rendes ember vagy.

Azt is mondogatta, Isten sokáig szöszmötöljön, meg szöszmötöljön.
Vagy 10 év múlva kérdeztem meg, hát mér?
Hát, hogy ne csapdosson.

Magát művészi alkotásnak feltűntető, értéktelen mű, amelynek tömegtermelése a polgári világ hanyatlásával alakul ki. Általában szenvelgő magatartásmódot tükröz, az emberi-társ. problémák felszínes és szokványos megjelenési módját szerepelteti, nem hatol azok mélyére. Célja a kellemesség fizikai és pszichikai érzetének keltése. Veszélyessége abban áll, hogy rutinos ábrázolásmódjával megtévesztheti a szemlélőt.

kislexikon.hu

Elandalgott hát egy rosszhírű helyre,
Hol szűzlányként sikkant a harmonika fel.
Megnyílt neki egy kajla szajha kelyhe –
És folyt, csak folyt a forró bikatej.

Varró

Így éltem s voltam én hiába,
megállapíthatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

József Attila

Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.
Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.
Múló állapot, panaszkodni nincs okom.
Az benne a jó, ha nem ízlik hát eldobom.

Bikini

Már nem hisznek bennünk – fakadt ki elkeseredetten a tündöklő smaragdzöld színű tündér. – Nem hisznek – legyintett egy szivárványmód pompázatos példány – az egy dolog, de mivel nem hisznek, már nem is szeretnek bennünket! És azt mindannyian tudjuk, ez milyen végzetes következményekkel jár, hiszen szeretet nélkül a tündérnép megsemmisül. Napról-napra kevesebben vagyunk…

karcolat.hu

Ha minden Nő ribanc, egy másik Nő szemében, akkor nem csak fikció-e a női tisztaság?

A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban.

Márai

Mért nem zöldek? – kérdik a mezők.
Fekete porukat kerülik a méhek.
Suttognak az almafák:
legalább
mért nem hoznak vadalmát,
mit henyélnek?

József Attila

Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben…

Juhász Gyula