Trambulin Színház a Hunyadi téren
–Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… –A hangya megcsóválta a fejét.
–Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
–Egy hét múlva elutazom –mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza…
–Elutazik? –csóválta a fejét a hangya. –Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
–Nem járok én vendégségbe –mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…
–Elárulná, hová utazik? –mosolygott rá a hangya.
–Párizsba –mondta a tücsök.
–Párizsba? A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.–Tréfál, kedves szomszéd? –kérdezte kissé emelt hangon. –Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
–Meghívtak…Conservatoire…–mondta a tücsök. –Hangversenyeken hegedülök…
A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:
–Tekintettel a régi ismeretségre…elintézne egy számomra fontos ügyet?
–Kérem, nagyon szívesen…–biztatta a tücsök –csak mondja, szomszéd úr…
–Arra kérném –mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.
Hajnóczy Péter
Örömteli csodaképek, arcok, lurkók és színészek!! Gond és búfelejtő mosolyok, mókák és az örökzöld La Fontaine tücskei, bogarai és hangyái egy hangyányi pillanatképben , na, néhányban, egy kis fricskával fűszerezve. A címzett a költő, Párizsban.