köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Szeretet az aszfalton
3 hozzászólás “Szeretet az aszfalton” bejegyzéshez
kidobva, szemétlétem veszi kezdetét az aszfaltos réten,
fenyőillat-vesztve fekszem kőszélek között a gallyakat nem eresztve,
tűlevél-maradvány szárazon a poravaron.
körülölel a világ zaja, a kutya- és mozdonyparipa –
ajándéktalan falétem nyugalma régen oda.
kétszer vesztettem el magam – mindenem odavan.
egyszer fenyőségem rengetegjét hagytam el, a föld szagát, az erdőm illatát,
majd holtomban feldíszített életem veszett,
és vele vették el a fityegődíszeim közötti csecsebecse-örömet.
aki kihajított ide, a városi semmibe, tudja, amit én is tudok, hogy az enyészeté vagyok.
párnám a természettelen hideg – testvére lettem a semminek.
csgy
a „mozdonyparipa”, hála a rossz megfigyelésnek – szemetes akármi egymásba tolva (Réka mondta, amikor felolvastam neki a szüleményem:-).
javítanám, hogy stimmeljen a vers lába, mert értelme sérült, s így botladozva jár, de nem tom, hogy lehet a szerkesztési opciót – s így hagynom kell a javító-akciót:-)
Ó szép ez így is úgy is! Nekem teljesen természetes volt a mozdonyparipa, hisz a kép a Nyugati mellett készült! Mondhatni ráéreztél a hely szellemére.
kidobva, szemétlétem veszi kezdetét az aszfaltos réten,
fenyőillat-vesztve fekszem kőszélek között a gallyakat nem eresztve,
tűlevél-maradvány szárazon a poravaron.
körülölel a világ zaja, a kutya- és mozdonyparipa –
ajándéktalan falétem nyugalma régen oda.
kétszer vesztettem el magam – mindenem odavan.
egyszer fenyőségem rengetegjét hagytam el, a föld szagát, az erdőm illatát,
majd holtomban feldíszített életem veszett,
és vele vették el a fityegődíszeim közötti csecsebecse-örömet.
aki kihajított ide, a városi semmibe, tudja, amit én is tudok, hogy az enyészeté vagyok.
párnám a természettelen hideg – testvére lettem a semminek.
csgy
a „mozdonyparipa”, hála a rossz megfigyelésnek – szemetes akármi egymásba tolva (Réka mondta, amikor felolvastam neki a szüleményem:-).
javítanám, hogy stimmeljen a vers lába, mert értelme sérült, s így botladozva jár, de nem tom, hogy lehet a szerkesztési opciót – s így hagynom kell a javító-akciót:-)
Ó szép ez így is úgy is! Nekem teljesen természetes volt a mozdonyparipa, hisz a kép a Nyugati mellett készült! Mondhatni ráéreztél a hely szellemére.