Komor ég alatt üldögélek,
mint hajléktalan a híd alatt.
Mindentől fölmentem magamat,
mert nem lesz utolsó ítélet.
J. A.
„Senkit nem hagyunk az út szélén, kiállunk minden magyarért… minden korábbinál fontosabb, hogy kiálljunk egymásért, egymás mellett és kiálljunk Magyarországért…Önálló otthon, saját lakás, szabad élet. Ez csak együtt lehetséges.”
Orbán Viktor 2011.09.17.
„ … Igen, azt gondolom, hogy olyanok, mint én. Hogy nem mások, hanem ugyanúgy, mint én. Igen, nem. Nem zavar a fanyar illat. Ha leül mellém a parki padra. Nem, maradok. Ha megszólít, visszaszólok? Barátsággal, nyitott szívvel. Hogy félek-e? Soha. Nem, soha. (HAZUDOK, MONDOM.)
Miért van az, hogy ha az utcán, villamoson, a piros lámpáknál udvariasan megszólítanak a hajléktalanok, mindig belenéznek a szemembe? Én pedig sosem nézek vissza. Elfordulok. Menekülök. Magamba. Vissza. A zavarba. Ők meg rám néznek. Mindig. Rám néznek. És néznek. Látnak. Azt, ami van. Azt, ami még van, azon kívül, ami nekünk van.”
Alföldi Róbert