Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellő rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belőlem.
Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.
Dsida
Öregség, elmúlás, de még előtte tavaszi szellő és egy kevés napfény. Szépen szomorú Dsidával különösen. Köszönöm.