Érzéketlenül
folyik el mellettem az idő árja.
Hófoltokat
ejt az ember horpadt halántékára.
Régi esőket
idézek fel magamban, bár szeretném
feledni őket.
Újesztendőre
virrad megint, hányadszor…! Mit csináljak?
Olvassam Buddhát,
hogy könnyen mondjak búcsút e világnak?
Menjek parasztnak,
és higyjem el az ócska babonákat?
Vénségem egén
nehéz felhők vonulnak. Elsötétült
a világ meg én.
Csang Fong Csu – Faludy