Ne feledje! Ha szerda akkor Domu(c)s.
Újra szól az aranycsengő.
Szerző: Fekete Attila
Ó a Balaton
Como vaca sin cencerro
¡Ay, que pena, hija mía! ¡Tan joven y ya estás como vaca sin cencerro! Perdida… sin rumbo, sin orientación, como yo… Yo también estoy como vaca sin cencerro, pero a mi edad es normal… Por eso quiero vivir aquí, en el pueblo. Cuando a las mujeres nos deja el marido porque se ha muerto o se ha ido con otra, que para el caso es igual… nosotras debemos volver al lugar donde nacimos…
Almodóvar
Talmi csillogás
hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében-
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, –
jaj, életem és jaj, halálom.
Dsida
Szentimentálé
Távol állnak messzi látók lencséjén a déli napnak,
arcod csillog menjél délnek,
maradj itt vagy menj északnak,
annyi válasz, kérdés nincsen,
elindulsz ha nem is várnak
minden álomból felébredsz…
Képekből gyúrunk múltat,
múltakból gyúrunk képet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet.
30y
Rejtőzködő ragadozó
Sorstárs
Életfogytig önmagába zárva
A magány börtöne
Szabadság fantomja
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Heltai
Sinembargo
Barátnők
Kóró
Negra noche
La noche que yo amo es turbia como tus ojos
larga como el silencio, amarga como el mar.
La noche que yo amo crece entre los despojos
que al puerto del fracaso arroja la ciudad.
La noche que yo amo tiene dos mil esquinas,
con mujeres que dicen: “¿me das fuego chaval?”
y padres de familia que abren sus gabardinas
la noche que yo amo no amanece jamás…
Sabina
Napút tanulmányok
Színkavalkád
One more drink Lacikám
Nézd a világ apró rebbenéseit
Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Radnóti
Bruja
¿Qué van a decir todos los que a ti Bruja te llaman?
si saben que besas, lloras,
te enamoras y me haces la cama.
No había debajo
del disfraz que te ponías tú
más que una niña
a la espera de algún principe azul
ibas para reina
pero un hechicero te dejo
así convertida en una pobre bruja del montón.
J. Sabina
Lágrimas de mármol
Factura Lamiaceae avagy az árvacsalánfélék…
Feltámadás
vologya birodalma
Nem maradunk csendben!
Hősök vétója
Öreg minden
Holnap ne gyere! – finissage
Hevesi Judit versei, Weiler Péter képei – kiállítás finissage
Előfordul, hogy nem találok haza
a metrómegállót még csak-csak jól gondolom,
bár a hármas vonal túlsó végén hagytam az előző életem,
néha irányt tévesztek…
Hol a házam mondd?
És ha megtalálom, ott kit keressek?
Hevesi Judit
Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat!
Mert most félek.
Hiszen sosem járt ki nekem a szabad élet.
S most ahogy a rovar az ablaknak koppanva,
Jövök rá, ha szabad vagy, nem mehetsz biztosra.
De ha úgy döntök,
Hogy a szabadság helyett inkább rabruhát öltök,
Nem sírhatok majd mint a fogoly a rács mögött,
Hogy két-három bilincsben ártatlan nyögök.
Juhász Tomi
Vihar után, vihar előtt
Már háborog sötét, zajló habokkal
a táj felett a kék légóceán.
Egy pillanat- a táj sötét azonnal,
s az ég tüzet vad őrületbe hány.
Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,
a szülni vágyó bolt vadul hörög,
s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,
s egy tűzpokol tátong fejük fölött.
Vakítva lobban a kékszín, erős fény,
hajlékonyan odvába búj a nőstény,
de büszke fővel megfeszül a hím.
Vad harsogás kel véres ajkain,
sörényes főjét rázza, s nem- remegve
belesüvít a sápadt fergetegbe…
Kosztolányi


























































































































































































































































