Anyád az ítéletvégrehajtó
megszült és halálra ítélt
Anyád és hóhérod
megszült, mert megszülték
A bűntény fő részese apád
alantas tervüket a kormány támogatta
gyilkosaid névsora előtted áll

Kontroll

Nézd a szeretet koldusait,
Ahogy állnak az út mentén,
Gazdagságuk a türelem.
Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?
De azt mondd meg, hogy ki ítél?
Talán mindent odaadtak már,
talán semmit sem kaptak még,
S monoton csendben szalad el
A napra nap, aztán az évre az év.
Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.

Korál

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?
Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

A. E. Bizottság

Ha ő reám tekint: előttem föltünik
Az első, gyermeki ártatlanság kora.
Amit már elveszték, még minden megjöhet;
Ez egy, mi nem jön el többé soha, soha!

Petőfi

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Bródy

Borong, borong a mélyben valami,
A versem nem bírja kivallani…
De nincsen robbanás, csak zizzenés,
Halk hervadás, aranypermetezés.
E hangulattal mit is akarok?
Alig melegít és alig ragyog…
Lássam, hogy viszi a víz lefelé,
A Tisza felé, a tenger felé.
Talán nem is akarok semmi mást
Csak egy múltból jövő simogatást.

Reményik

Kevélyen néztek hajdan e falak,
Mert ormukon szent jelt tartottanak.
A szabadság zászlója volt e szent jel;
Csak játszott a viaskodó szelekkel…
A sírba dőlt egy századév ezóta,
Nincs a toronynak többé lobogója,
A szabadsági zászló lebukott,
Ti is alusztok, dicső bajnokok…
A torony áll még egyes-egyedűl,
Ez is maholnap már halomra dűl.

Petőfi

Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,

S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít –
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

 

Dsida

A Patyolat és a Kvazár eseménytér szervezésében – főpróba

1of29

Nem tudjuk már többé, kik is vagyunk pontosan, hol vannak a határaink, hol kezdődött az élet.

Szereplők:
Pusztai Luca
Formanek Csaba

Díszlet:
Pusztai Luca
Formanek Csaba

 

Fény: Lakatos Dániel

 

Írta és rendezte: Formanek Csaba

Egy napon felébredtem és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.

Márai

Itthon ülünk most, házunkból, amit összevakartunk
Megzápult szavainkkal, régesrég ki se lépünk.
Mestereink koszorús fényképe tekint le a falról
Feddőn, míg a Chivas Regalos poharat nyalogatjuk,
S megbotlik a tollunk mindegyik hexameterben.

Kiss Judit Ágnes

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.
Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.

Presser

Jövök, – ki tudja már mióta
S megyek, – ki tudja meddig még.
A célom – Isten tudja csak –
Talán a semmi – tán az ég.

Reményik

1of10

Idegen ég
süvít elém. Fukar, kietlen és hideg.
A zöld jég s lila köd hona, hol a hazug
sarkfény lobog,
szelídebb, mint ahová menni én fogok.

Babits

1of3

Ó, virrasztások évszaka!

Vastagon fog a tinta, zordul.

A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul.

Reves fák nyirka folydogál,

s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még?

Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Dsida

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Nemes Nagy Ágnes

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

Korál

Jöttem valahonnan
Tartok valamerre
Valamerre tartok
Merre tartok én?
Nem tudom még, megyek, csak megyek, csak megyek…
Jöttem valahonnan, tartok valamerre…

Palya Bea

Mit ér a zokogás? Úgyis meghal a nyár.
Úgyis meghal az év.
Pár hétre még talán kijő a napsugár…
Az is csak haladék.

Babits

Oly rövid az út!
Bennünk lakik a halál s levegővé
porló percekké őrli napjainkat,
és ha, a múltba látva, sejtjük is,
hogy évezredek szellemei mind
agyunkban kisértenek, az ilyen
jövő, ha lesz is, mit ér?

Szabó Lőrinc

Aranyos a burok,
Túl az üvegen a szépek és gazdagok,
Koldusok, vagyonok,
Egymásba harapva, mint a fej és a farok…
Nap helyét foglalod,
Kicsi Mammon, minden körülötted forog.
Az idő újra vigyorog,
Elrepül az ész, messze csavarog.

Ghymes

1of5

Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.

Thornton Wilder

1of4

Költözöm,
autóra hordják mindenem,
elmegyek,
ez a lakás már nem lesz
a lakásom nekem.
Költözöm,
van ki- és bejelentőlapom,
elmegyek,
a régi lakást én most itt hagyom.

Cseh Tamás

Lelkem kilép az álom fürdejéből
Megint üde már
oszlik köde már.
Kilép az álmok sötét erdejéből
s egy dombra száll, egy kedves dombra száll.
És így néz széllyel hajnala hegyérül
mély multja fölé,
mult mélye fölé

Babits