Szerző: Fekete Attila

Húztam már az igát kegyetlenül.
Átkozd meg a várost és menekülj,
sírtam fel, s mit az irigy munka tilt,
őt hívogattam, az eltűnt Idillt.

Szabó Lőrinc

Torták, rózsák, égő gyertyák
S néhány szívből jövő kívánság
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi
Nem kell azt úgy a szívedre venni!

LGT

Az első kereszt a gyerekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. Mérete nem nagyobb egy kitárt karú gyermeknél. De épp ettől kereszt: testünkre és lelkünkre szabott ellentmondás. Lényege szerint se nagyobb, se kisebb a későbbieknél. Emberszabású és embertelen. A „boldog gyermekkor” puszta önámítás.

Pilinszky

Ballag egy oroszlán,
igen rossz a kedve,
senki sincs aki a
játszótársa lenne.

Juhász Magda

Ha most, mikor betegség, baj megintett,
s a lelkünk nagy, komor fagytól remeg,
mint azt a partot, úgy becézne minket
egy hervadástól védő Golf-meleg.
Hogy egy-egy színt lobbantsunk, elmúlóban,
s virággal várjunk zúzmarát, telet,
pompázva – mint a rózsák őszutóban

Áprily

Nem züllenek el a fák, a füvek, a gyomok,
nem züllenek el a mohák, a nyirok zöld erei,
zúdulva jött a Zöld Angyal a házra, ahol születtem,
megjelölte a házat s világát az ítélet jeleivel

Nagy László

Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: „Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj
csöndes éjt mindeneknek.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.

Ady

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,

Reményik

A kezem nyújtom kapkodón, hiába
A mindörökre elment kedv után
S úgy búcsúzom mindennap a világtól,
Hogy, jaj, holnap megint ráébredek még,
Reménytelenség lett a végtelenség.

Juhász Gyula

Óh, kész a lélek, de gyönge a test!
A gyémánt hajnal kopni kezd.
Szökj, lélek, indulj, akárhova!
Szökj! merj! halj meg!… Csak ne vergődj tunyán
a gyávaság örök rabpiacán…

Szabó Lőrinc

Jaj, egy élet is kevés már, és egy nap is sok nekem!
Én már csak az órák képét festegetem, mint a piktor,
aki ugyanazt a tájat reggel, délben, délután és
este újra s újra festi, fények játékát tanulja;
én is óráról-órára, ahogy jön és megy a felhő,
lelki fényeim játékát festegetem újra s újra,
fények és árnyak játékát amik jönnek és eltűnnek,

Babits

az ember minden nap csak felkel
és akkor semmi nem történik vele
az ember minden nap csak felkel
és aztán semmi nem történik vele

kontroll

Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.

Szép Ernő

Mily szépen alkonyul a végtelenség.
Az égen bíbor és fekete zászlók
Vonulnak ünnepélyes komolyan
A napnak legutolsó sugarában.
Rőt paripákon komor óriások
Ügetnek ismeretlen táj felé,
Szeretnék tovaszállani velük
Minden nyomoron, kínon túl. De engem
A porba vert a sors. Az égi zászlók
Tovább lobognak és az óriások
Tovább robognak és sírom fölött
Oly szépen alkonyul a végtelenség.

Juhász Gyula

A fázó lélek önmagába réved,
s a lámpa kétes, kancsal lángja bolyg,
mint őszutói, sápadt, lomha hold.
Minden helyütt csak éj, kísértetek,
örök homály, nem ismert, szörnyű tenger,
miben az ember sírva hentereg
vérző szemekkel, megkötött kezekkel.

Kosztolányi

Halk hamvazás dereng az ég alól.
A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak.
És gyors ütemben ébredez a forma,
a szín, a hang – dóm és gyár büszke orma
az égbe barnul és dalolni kezd.

Juhász gyula

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig – a nő

 Zorán

Ötven,
jaj ötven éve – lelkem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,

Kosztolányi

Ha igazán élnél
Én a válladról nézném végig ahogy élek
Valaki mással
Egyedül ébren
Mindennek háttal semmit se szól
Vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren
Mindennek háttal
Igen a fonákon menni mindig
Mindennek háttal…

Hiperkarma

jaj ötven éve – lelkem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,

Kosztolányi

Ágyékom forró,a tied tűz.
Nem maradhatsz nekem örökre szűz.
Tudhatod, hogy tőled mit akarok.
Úgyis a szeretőd,
úgyis a szeretőd leszek még ma én.
Minden magot neked adok.
Ami jó azt velem összehozhatod.
Tudod,hogy tőled mit akarok.
Úgyis a szeretőd,
úgyis a szeretőd leszek még ma én.

Takáts Tamás

Te férfiaknál férfiabb,
te bátraknál is bátrabb,
legalább szégyelted magad
megadni a halálnak?
Saját végeddel kérdelek:
a gőggel égő évek,
az olthatatlan büszkeség,
ha végül úgy se véd meg,
az egész életünk mit ér?

Pilinszky

1of19

Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat?
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Dsida

Hisz úgyis téli álom már nekem e földi lét,
Amelyből felriadok olykor s mint a fák,
Az ég felé jajongok s messzi fény, feléd,
S az Urat hívom tanuságomúl, hogy itt vagyok…
Ó fényből árnyba változó világ!
Az életed fölötted ellobog.

Füst Milán

no images were found

Szemükben még az isteni egeknek
Visszfénye csillog egyre elhalóbban,
Fülükben még zsong a kerúbseregnek
Örök dalából egy sor. Lenn a porban
Még emlékeznek tündöklő napokra,
Melyek mögöttük zengve elmaradtak,
Mint az álomderűs mennyei pompa,
Mitől mindig ragyog az égi ablak.
Most hullanak hidegbe és sötétbe,
Mindég mélyebbre, néma dacban égve
És arcukat kezükkel eltakarják,
Mert látni Őt már többé nem akarják,
Az éj kell nékik, a világtalan,
Melynek szívükben komor mása van.

Juhász Gyula

1of3

Szabad élet, szabad madár ,
jajj, de szép, ki szabadon jár.
Járnék én is, ha járhatnék,
ha magammal szabad lennék.
Nem vagyok magammal szabad,
kezemen, lábamon lakat.

Muzsikás

Esik eső, lassú, tespedt,
öntözni az utcatestet.
Bús az utca, néptelen már,
senki sem lát, senki sem vár.
Esik folyton, esik egyre…
Ó, ha egy lány jönne erre!

Dsida

Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel…

Radnóti

banat

7 Fénykép

Mit csináljak? Két szemem
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.

 Tárul, esd és visszahull:
édes, édes, édesem!
Lásd, a lámpás éjbe fúl
s itt maradtam rémesen,

 

árva-búsan, egyedül.
Mind sűrűbb az alkonyat,
rám a bánat csendje űl.
S búg egy távoli vonat…

Dsida

Leállítom a forgalmat az utcán,
és ráfekszem a záróvonalra,
nem fogadok több üzenetet,
csak megyek,
aludni megyek…

Jobban néztem tegnap ki, mint máma,
mi az a szív alakú buborék a számban,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
aludni kéne
Hagyjatok, aludni hagyjatok!

 

Kistehén