Szerző: Fekete Attila

„Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset,
és az ajándék megrontja a szívet”

Prédikátor könyve

1849

1945

1956

2014?

7 Fénykép

„Ki tesz,
ki vesz,
s igaz vigaszt
talál a tettben, boldog az,
ha tűrt is, boldog mindig az:
de én,
szegény,
csupán tunyán
búsulok s pusztulok csunyán,
búsulva elveszek korán.
Bár kincs,
ha nincs:
arany,
ha van:
dúsabb, kinek fájdalma van;
csak az, csak az vigasztalan,
akin
a kin
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.”

Babits

„Ti szálló lepkék, döngicsélő méhek,
Ha erre sétál, vegyétek körül!
Hiszen tudjátok: mennyire örül,
Ha lágy zsongással tavaszról meséltek… „

Dsida

5 Fénykép

„van kit ez, kit az tart életben
a falakon rajzok, bennük félelem
és Elvis él, hisz annyian látták már,
és te is látod, ha éppen arra jár
van úgy, hogy a mítosz körbezár
mögötte kártyavár
fogadd el, hogy meg is halhatok
saját mocskomba fulladok”

Esti Kornél

„Betörtek egy családi házba, mindennek szépen lába kelt. Asszongya anyuci, hát ő szerez egy kutyát. Irány az állatkereskedő.
– Egy kutyát szeretnék.
– Hölgyem a legjobbkor jött, most egy olyan kutya van…
– Megmutatná?
– Megmutatom. Parancsoljon.
Azt a fajtát ismered, hogy két marékra való, köret nélkül, és a szeme az jojózik – pláne ha rálépsz. Asszongya a hölgy:
– Ne vicceljen már, nekem házőrző kell.
– Nyugalom asszonyom, ez egy harci kutya.
– Ne vicceljen!
– Tessék, kipróbáljuk. Harci kutya, a garázsajtó!!
– HRRRR…
Pozdorja lett az ajtó Na, még egy próba.
– Harci kutya, a kőkerítés!!
– HRRRR…
Sitt…
Hazaviszi a kutyát, otthon egy ilyen izomagyú férfi, a férje:
– Mi ez?
– Apukám ne vicceljél, ez egy harci kutya!
– Harci kutya, a tököm…”

Hofi

„Sivár tömlöcben tengődsz: láthatatlan
ráccsal kerít az iskola, család,
a szeretőd, az ellenség, barát,
rab vagy szobádban, templomban, szabadban;”

Jánosházy György

„Árnyak közt árny vagyok, ki egyszer már ivott a
Vízből, mit ád a föld, de nem csitult a szomja,
S az élők álmait zavarva, visszatér
Az út rögeire, s élő vizet remél.
Mint első, tört hajó az óceán öléből,
Mint áldozóedény a kurgánsíri éjből,
A lépcső legmagasb fokára úgy jutok,
Hol élő árnyad áll, s árnyamra várni fog.
S ha ez csak ámitás, mesebeszéd, hazugság,
S ha már nem emberarc, de gipszálarc mered ránk
Némán a föld alól, és kövekből rakott
Szempárja könnytelen, s tekintete halott?…”

Tarkovszkij

„A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála neki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.”

Móra

„Enyém a mellem és a lábom,
magam azonban nem találom
sehol.
Szeretném végre tudni mégis:
enyém vagyok esetleg én is?
De hol?”

 Ranschburg Jenő

„Talán görbetükör a tükör
s csak én látom nyílt, sima lapnak.
Talán holnapra összetörik
a lelkem.
De ma még belőle szikrázik
a zajgó, végtelen világ, –
egyszerre vetülnek a parányi csirák
s a robbanva zuhanó égitestek”

Dsida

12 Fénykép

„jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanúl,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.”

 Szabó Lőrinc

„Después… ¿qué importa del después?
Toda mi vida es el ayer
que me detiene en el pasado,
eterna y vieja juventud
que me ha dejado acobardado
como un pájaro sin luz”

Homero Exposito

7 Fénykép

„Igen nagy hiábavalóság
– mondja a Prédikátor –,
igen nagy hiábavalóság!
Minden hiábavalóság!
Mi haszna van az embernek
minden fáradozásából,
ha fáradozik a nap alatt?
Nemzedékek jönnek,
nemzedékek mennek,
de a föld örökké ugyanaz marad.
Fölkel a nap, és lemegy a nap,
siet vissza arra a helyre,
ahol majd újból fölkel.”

    Prédikátor könyve

„Megtörünk mi is, asszonyainknak
tükrös szeme alatt feketébb lesz az
árnyék s csókunkból ránk havaz a tél:
hajunk is balul homlokunkba hull és
senki sem simítja meggyulladt szemünk”

Radnóti

A folyam s a tenger
minden völgyi patak királya;
mert alacsonyabb az ágya,
ezért minden völgyi patak királya.
Ezért a bölcs,
ha a nép felett akar állni,
a népnél lejjebb álljon;
ha a nép előtt akar járni,
az egész nép mögött járjon.
Ezért a bölcs
felül áll, de terhét nem nyögik,
elöl jár, de mégse gyűlölik.

Lao Ce

„Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.”

Babits

13 Fénykép

„a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,”

Lao-Ce

8 Fénykép

„és lakozék három nap, három éjjel
a cet hasában, hol éjfél a déllel
egyforma volt, s csupán a gondolatnak
égre-kigyózó lángjai gyúladtak,
mint fulladt mélyből pincetűz ha támad.”

Babits

„Lemegy a nap, és így kell lenni,
Elhúnyni, elmerülni szépen,
Lemenő nap arany tavában
Elsüllyedni fekete csendben.”

Tóth Árpád

„Nyitott
Mercedesen gördülök a reptéri úton,
kétoldalt délceg motorosok kísérnek.
Barátságosan integetnek. Kinyílik a gép ajtaja,
kilép egy férfi… kizuhan – és szájon
csókol. Keletről jött diplomatának gondolná az
ember…”

Európa Kiadó

„Tövig benyomhatom a gázpedált
Messze van még Amerika
Lehúzott ablak a fejem
Kihajtom és kész az új figura…

Szerelmeim mind a műszerek
Imádom azt, ahogy összekuszálnak
Idáig kellett, hogy várjak rá
Hogy hasznát vegyem a diplomámnak

Keleti kényelem, nyugati izgalom
A motor meg robbanó
Ez nem hintaló, sőt nem is űrhajó
Csak neked zenél a kipufogó”

Exotic

„voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt”

Quimby