Szerző: Fekete Attila

 

El tren de ayer se aleja, el tiempo pasa
La vida alrededor ya no es tan mía
Desde el observatorio de mi casa
La fiesta se resfría.

J. Sabina

Ülsz Moszkvában valamelyik nagy étteremben, nem ismersz senkit és téged
sem ismernek, és mégsem érzed magad idegennek. Itt meg mindenkit ismersz
és mindenki ismer, mégis idegen, idegen az ember… Idegen és magányos.

Csehov

 

 

Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.

Kosztolányi

Van a méhesemben egy szalmadívány. Mikor a napóra igen fekete vonással mutatja a délutáni időt, oda szoktam leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.

Gárdonyi

 

Ha festi őket vásznán Fragonard
fehérjük és rózsás színük fakócska,
olyan szegényes és olyan kopár,
mint kedvesedről e pár semmi szócska:

„Álomtul lanyha volt még”. Mostan íme
a zöld gyepágyba nyílnak tétován
lábuk virágzik, rózsálló kocsán,
kelletve önmaguk, mint holmi Phryne,

egész szemük elrejtik a pihében,
ahol gyümölcsvörös vegyül el ében
tollak közé s piros fut feketébe.

Majd egy madár rikolt, de a flamingók
meredten állnak s mint a láztól ingók,
egyenként lépnek álmaik egébe.

Rilke

Y ahora,
a envejecer bien como el jerez.
Ser también útil de viejo,
ser oloroso,
ser fino,
no ser vinagre,
ser vino.

Gloria Fuertes

Pero al fin triunfó la perseverancia y Raimundo aprendió a ladrar. No a imitar ladridos, como suelen hacer algunos chistosos o que se creen tales, sino verdaderamente a ladrar.
Para Raimundo representó un día de gloria cuando su ladrido fue por fin comprendido por Leo, su hermano perro, y (algo más extraordinario aún) él comprendió el ladrido de Leo. A partir de ese día Raimundo y Leo se tendían, por lo general en los atardeceres, bajo la glorieta y dialogaban sobre temas generales. A pesar de su amor por los hermanos perros, Raimundo nunca había imaginado que Leo tuviera una tan sagaz visión del mundo.
Por fin, una tarde se animó a preguntarle, en varios sobrios ladridos: “Dime, Leo, con toda franqueza: ¿qué opinás de mi forma de ladrar?”. La respuesta de Leo fue bastante escueta y sincera: “Yo diría que lo haces bastante bien, pero tendrás que mejorar. Cuando ladras, todavía se te nota el acento humano.”

Benedetti

 

A szörnyek nem a világ gyomrában laknak, ahogyan azt mindenki mondja. A szörnyek bennünk élnek. Mi teremtjük a szörnyeket.

Kameron Hurley

 

 

 

Los que tengo ganas de maquillar
Jose Maria Aznar, Santiago Abascal, Ortega Smith,
Teofila Martinez
Federico Jimenez Lo Santos, Donald Trump

„Todavía no ha pasado, pero tenemos muchas ganas”

Cádit tenemos toda la Eternidad

 

 

Aztán kezdik újra. Örök hangulatban.
A tűpontos képen minden változatlan:
a lebegő testek, az igéző kékség,
a felhők tömege, és bennem a sötétség

Kinek füle van hallja meg, mit mond a lélek!
A Hold vérbe borul a Nap többé nem éget.
Az ég csillagai együtt a földre hullnak,
szemtanúja leszel a most születő múltnak.

Vad Fruttik

 

La Vida se aparece como un sueño
en nuestra infancia… Luego despertamos
a verla y caminamos
el encanto buscándole risueño
que primero soñamos;
… y, como no lo hallamos,
buscándolo seguimos,
hasta que para siempre nos dormimos.

Manuel Machado

 

Lovag (Sir Bedevere): – Csendet! Aztán tudjátok-e, hogy több módja is van annak, hogy megtudjuk, boszorkány-e?
Tömeg: – Több is? Mondd el, halljuk, halljuk! Mondd el nekünk is, mi az?
Lovag: – Mondjátok meg: mit csinálnak egy boszorkánnyal?
Tömeg: – Elégetik… megégetik!
Lovag: – És mi egyebet szoktak még elégetni?
Tömeg: – Több boszorkányt! – Fát!
Lovag: – Helyes. Miért égnek a boszorkányok?
Bőrsapkás a tömegből: – Azért, mert fából vannak.
Lovag: – Úgy van! És hogyan győződhetünk meg róla, hogy ő fából van-e?
A kaszás a tömegből: – Ha hidat építünk belőle!
Lovag: – No-no fiam, kőből talán nem lehet hidat építeni?
A kaszás a tömegből: – Ööö… de igen…
Lovag: – Elmerül–e a fa a vízben?
Tömeg: – Nem. Nem, lebeg rajta… – Dobjuk a mocsárba! A mocsárba! Fogjátok meg!
Lovag: – Csendet! És mondjátok meg nekem, mi lebeg még a vízen?
Tömeg: – A kenyér! – Alma is! – Picike szikla! – Hulla! – Hasas bankó…
Lovag: – Na, na, nem… nem.
Tömeg: – Olaj! – A szöcske, a szöcske!
Lovag: – Nem, nem, nem!
Arthur: – A kacsa!
Lovag: – Ööö… Ez az! Ez az! Vonjuk le a logikus következtetést! No?
A kaszás a tömegből: – Ha ő… ugyanannyit nyom, mint egy kacsa…
Lovag: – Hmm. Na?
A kaszás a tömegből: – …akkor fából van…
Lovag: – Következésképpen?
Tömeg: – Boszorkány! Boszorkány! Mérjük meg!

Gyalog galopp

Hoy, para mí, es un día especial
Hoy saldré por la noche
Podré vivir lo que el mundo nos da
Cuando el Sol ya se esconde

Raphael

 

Necesito del mar porque me enseña:
no sé si aprendo música o conciencia:
no sé si es ola sola o ser profundo
o sólo ronca voz o deslumbrante
suposición de peces y navios.
El hecho es que hasta cuando estoy dormido
de algún modo magnético circulo
en la universidad del oleaje.

Neruda

 

 

Rettenetes részegség az élet.
Ez jut róla mindig az eszembe.
Mint egy karnevál jön velem szembe
Színes pora, ha utcára lépek…
Álarc mögül álarccal figyelnek,
Titok pislog az emberek mögül,

Pessoa

 

Hol megjelensz: a vígság, tréfa
Ikertestvérként fog kezet.
Téged tisztelni, megszeretni
És rabod lenni élvezet,
A hétköznapi bajt és gondot
Felejti az, ki rádtalál
És józan ésszel tesz bolondot…
…Üdvözlégy, herceg Karnevál!

Ady

 

Únete a la mascarada,
y mientras muequea un clown
con la faz pintarrajeada
como Frank Brown;

mientras Arlequín revela
que al prisma sus tintes roba
y aparece Pulchinela
con su joroba,

di a Colombina la bella
lo que de ella pienso yo,
y descorcha una botella
para Pierrot.

Que él te cuente cómo rima
sus amores con la Luna
y te haga un poema en una
pantomima.

Rubén Darío

Huracán, huracán, venir te siento,
Y en tu soplo abrasado
Respiro entusiasmado
Del Señor de los aires el aliento.
¿Qué rumor? ¿Es la lluvia…? Desatada
Cae a torrentes, oscurece el mundo,
Y todo es confusión, horror profundo.
Cielo, nubes, colinas, caro bosque,
¿Dó estáis…? Os busco en vano:
Desparecisteis… La tormenta umbría
En los aires revuelve un oceano
Que todo lo sepulta…
Al fin, mundo fatal, nos separamos:
El huracán y yo solos estamos.

José María Heredia

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Reményik

Ebben is annak a régi tételnek igazsága bizonyosodik
be újra, hogy nekünk, embereknek, kiszámíthatatlan a
végzetünk, akárcsak a szelek járása és a felhők alakja.
Estétől reggelig sorsunk sok körülménytől hirtelen jóra
vagy rosszra fordulhat.

Cao Hszüe-csin, Kao O

A titok néz örök szemével
Az ég azúrján át felém,
A titok sír, mély őszi éjen,
Ha hull a hervatag levél.

Juhász Gyula

 

Alzo mi mano al sol sin que lo sepa
desde la espina hiriente de una rosa,
y trato de ponerme en una prosa
que inutilmente por el mundo trepa.

Mi esperanza en los vientos mas se aferra
que vendran silenciosos de maleza,
no hay en el dolor mayor tristeza
que perder la libertad en la tierra.

Antonio Mieres

 

vengo con las mejillas del insomnio
los pañuelos del mar y de las paces
las tímidas pancartas del dolor
las liturgias del beso y de la sombra

nunca he traído tantas cosas
nunca he venido con tan poco

ahí está el puente
para cruzarlo o para no cruzarlo
yo lo voy a cruzar
sin prevenciones

en la otra orilla alguien me espera
con un durazno y un país.

Benedetti