Hónap: 2020 december

Háttal a magasnak, háttal a fénynek
Arccal a sötétnek, arccal a mélynek
Háttal a partnak, háttal a célnak
Arccal a sebeknek, arccal a kínnak.

Deák Bill Gyula

1of4

Bár kincs,
ha nincs:
arany,
ha van:
dúsabb, kinek fájdalma van;
csak az, csak az vigasztalan,
akin
a kin
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.

Babits

Én nem tudok
az ünnepnek örülni,
csak egyszer ennek is
lenne már vége,
jönnének a hétköznapok
szomorú gyerekek
karácsonyán

Kollár-Klemencz László

A kiállításon B. Nagy Éva mondott megnyitó beszédet.

1of11

Az a legrosszabb az elmebetegségben, hogy az emberek elvárják, hogy úgy viselkedj mintha nem lennél az

graffiti

Most eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin, és nézem, mit írnak? Szaladjatok, kis csikók, szaladjatok! Az alaktalan márványtömbben szobrok rejtőznek… a legszebb szobrok, minden szobor… csak ki kell fejteni. Így rejti magában az írógép billentyűzete is a legcsodálatosabb költeményeket – vigyázzatok, ti csodálatos ujjak, micsoda sorrendben ütitek le őket! Óh milyen nagy, különös, veszedelmes dolgok bújhatnak itt – mennyi felelősség van rajtatok, ti könnyelmű ujjak!

Babits

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem –
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

J. A.

Kiszaladt a vér ereinkből
S most az utcákon nyargal végig,
Ime, eljöttek a gyárkémények
Szikrát lehelő arkangyalai,
Hogy visszavívják a pokoltól
Ádámot és Évát.

J. A.

Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.
Ijedten kotródik a durva élet,
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
Egy éj-szemű leány szemembe réved,
a teste árnyék, s én is árny vagyok,
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
Száll az idő. Percek, órák, napok?
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Én nem tudom, élek vagy képzelődöm?

Kosztolányi

még ha semmi reményünk sem volna, s joggal veszítenéd el minden hitedet a Morál és Igazság erejében: bizonnyal akkor is inkább illik az. Irástudóhoz a Világítótorony heroizmusa, mely mozdulatlan áll, és híven mutatja az irányt, noha egyetlen bárka sem fordítja feléje az orrát – míg csak egy új vízözön el nem borítja lámpáit.

Babits

Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár,
és félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.
Hazája ház, barátja az erős,
hitvány rokonja az ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegátor,
de a boldogtalan tanyája sátor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.

Kosztolányi

íme, itt a nyolcadik kulcs.
Csak belülről nyitja ajtód,
mely saját magadra tárul,
nem torzíthat már a fény, mely
rólam visszaverve rád hull –
nem vagyok már. Tűnhetsz annak,
ami vagy – s nemcsak lehetnél.
Senki sem lát, csak a nyirkos
várfalak közé rekedt éj.

Baranyi Ferenc

Ki él bennünk: a Nő vagy a Férfi? Női lelkünk van vagy férfi? Vagy mindkettő. Hiszen az Ember ott él bennünk egész életünkben. Férfinek vagy nőnek lenni „csak” sorsszerep”

Müller Péter