Lampionságok

[Not a valid template]

A kertben ültünk nyári ünnepélyen,
Smaragd füvön topáz bor csillogott ránk,
Arany nap tündökölt az azúr égen
S peregtek gyémánt homokként az órák.
A távoli hercegnő egyre késik,
De én kék lampion mellett virrasztok.
Új holdra nézek, sóhajtok az égig
S megcsókolok egy ismeretlen arcot!

Juhász Gyula

33 hófehér egér

Werkfotók, Mészáros Péter: 33 hófehér egér – munkacím

[Not a valid template]

Ezt a napot pedig úgy töltöm
majd, hogy Irmára gondolok, sötét
hajú, keskeny arcú szépségére,
aki éppen itt áll, akkor és
abban a fényben. Aki az lesz ma a
születésnapomon, akit sohasem
kaptam meg, és ezért sohasem
veszítettem el. Magamfajta férfi
ennél többet nem is képzelhet,
nem is kívánhat.

Maszkabál

FA__6418

Szép társaság, feszülten oldott hangulat
festett mosoly fedi a sápadt arcokat
Régóta tart a maszkabál
Házmesterlegény a választott király.
Belépni csak előírt álarcban lehet
S boldogtalan, ki végül mégis kint reked
Véget nem ér a maszkabál
Az udvarmester int, s papírkonfetti száll
Sok sima duma, sok- sima- subi- dubi

Bródy

FA__6407

Emlékezet

FA__5924

Régen, régen elment már apám
S egyre jobban közelebb jő hozzám
S minden útam feléje vezet,
Hozzá szépít mindegyik csalódás
S amint foszlik az emlékezet,
Úgy érzem én egyre rokonabbnak
S érzem egyre, hogy én ő vagyok,

Juhász Gyula

 

FA__5929

Utad

FA__3504-Edit

Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.

Márai

Az éhes étke

FA__4834-Edit

A táplálék jó, feltéve, hogy éhes valaki. Ha már nem éhes és étellel tömik még tovább, akkor a táplálék már rossz. Egy táj vagy egy kép, vagy egy zenemű, egy költemény csak addig lehet szép, míg a sors, vagy a körülmények nem kényszerítenek rá, hogy örökké azt nézd, vagy azt hallgasd.

Füst Milán

FA__4835-Edit