Szerző: Fekete Attila

Juanillos

 

No sé si tú podrías escuchar
a un tipo que jamás te va a rezar.
Señor San Juan ayúdame a buscar,
señor San Juan qué ganas de pecar.

Ardiendo está la hoguera un año más
la danza prima ya vuelve a sonar.
Señor San Juan la fiesta va a empezar,
señor San Juan salgamos a bailar.

Victor Manuel

Noche de velas

   

 
Megsokszorozza önmagát a gyertya,
tükörben, ablaktáblán, ajtófélfán.
Egy élete vagy több élete van tán?
Megsokszorozza önmagát a gyertya.
Közöttük imbolyog az emberélet,
tegnap még valóság, ma gyertyafény lett.
Megsokszorozza önmagát a gyertya,
életünk gyertyaláng, mi emberré lett.

Károlyi Amy

Jinetes

 

Lovat akartam gyermekkoromban
Csak kérni kellett, hozták már nyomban.
Alighogy kértem már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sírva fakadtam:
“- Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”

Lovászy Károly

Valami történt

 

Valami biztosan történt velem valamikor.
Lehet, hogy aznap, amikor váratlanul hazamentem, lázas voltam és fájt a torkom, és rajtakaptam az apámat az ágyban anyámmal; talán attól maradt bennem a félelem az ajtóktól, ezért félek ajtókat kinyitni, és ezért gyanakszom a csukottakra. Vagy talán, amikor a gyerekkorom vége felé rájöttem, hogy szegények vagyunk, talán attól lettem olyan, amilyen vagyok. Vagy azon a napon, amikor az apám meghalt, és én ott maradtam bűntudatosan és szégyenkezve – mert azt hittem, az egész világon én vagyok az egyetlen kisfiú, akinek nincs apja. Vagy talán amikor felismertem (elég korán rájöttem), hogy soha nem lesz széles vállam és nagy muszklim, soha nem leszek elég klassz, elég magas, elég erős vagy elég bátor, hogy összamerikai rögbisztár vagy profi bokszbajnok lehessen belőlem, szomorú, csüggesztő felismerés volt, hogy tökmindegy, akármit próbálok valaha az életben, mindig lesz valaki a közelemben, aki sokkal jobban meg tudja csinálni.

Joseph Heller

Oda al vino

Vino color de día,
vino color de noche,
vino con pies de púrpura
o sangre de topacio,
vino,
estrellado hijo
de la tierra,
vino, liso
como una espada de oro,
suave
como un desordenado terciopelo,
vino encaracolado
y suspendido,
amoroso,
marino,
nunca has cabido en una copa,
en un canto, en un hombre,
coral, gregario eres,
y cuando menos, mutuo.

Neruda

Palomar

 

Dicen que por las noches
no mas se le iba en puro llorar,
dicen que no comía
no mas se le iba en puro tomar;
juran que el mismo cielo
se estremecía al oír su llanto
Cómo sufrió por ella,
que hasta en su muerte
la fué llamando

Tomás Méndez

 

 

La cantante

No corras si te llamo de repente
No te vayas si te grito piérdete
A menudo los labios más urgentes
No tienen prisa dos besos después
Se aferra el corazón a lo perdido
Los ojos que no ven miran mejor
Cantar es disparar contra el olvido
Vivir sin ti es dormir en la estación

J. Sabina

Edad media

A vár úrnője sólymát nézi hosszan,
Szegény vadorzó reszket a tilosban.

A vén toronyból kong a bús harangszó,
A vén barát kezében cseng a kancsó.

A jó vitézek indulnak keletre,
Fölperzselt házra tűz a naplemente.

A pince mélyén óborok hevernek,
A börtön éjén gubbaszt száz eretnek.

Tavaszi szél kel lágyan, mint az álom
És jobbágyokat himbál a faágon.

Juhász Gyula

Páncélos lovagok

 

Sötét hegyeken, sárguló réteken
tépett lován ő egyedül jön.
Hosszú haját, vöröses szakállát
lengeti, borzolja vad szél.

Büszkén ül nyergében, kardját nem emeli,
szép arcát most elfedte vér.
Szentföld lovagja, kardoknak bolondja
halálát érzi és nincs segítség.

Mini

Flor de jardin

Árnyékos erdőn
Bolyongtam én,
Sötétzöld sátor
Borult felém.

Egy kis virágot
Találtam ott,
Amely csillagként
Világított.

Utánanyúltam,
De kérve kért:
„Ne ölj meg! Nagy kár
Egy életért!”

Gyökérrel együtt
Kivettem őt,
Elültetém a
Házunk előtt.

Kertünk csendjében
Lel most hazát,
S virulni fog még
Sok éven át.

Dsida

Bob

Los animales fueron
imperfectos,
largos de cola, tristes
de cabeza.
Poco a poco se fueron
componiendo,
haciéndose paisaje,
adquiriendo lunares, gracia, vuelo.
El gato,
sólo el gato
apareció completo
y orgulloso:
nació completamente terminado,
camina solo y sabe lo que quiere.

Neruda

Sombras de la calle

 
La calle en sombra. Ocultan los altos caserones
el sol que muere; hay ecos de luz en los balcones.
¿No ves, en el encanto del mirador florido,
el óvalo rosado de un rostro conocido?
La imagen, tras el vidrio de equívoco reflejo,
surge o se apaga como daguerrotipo viejo.
Suena en la calle sólo el ruido de tu paso;
se extinguen lentamente los ecos del ocaso.
¡Oh angustia! Pesa y duele el corazón… ¿Es ella?
No puede ser… Camina… En el azul, la estrella.

Antonio Machado

Hacia el cielo

que la muerte pierda su asquerosa puntualidad
que cuando el corazón se salga del pecho
pueda encontrar el camino de regreso
que la muerte pierda su asquerosa
y brutal puntualidad
pero si llega puntual no nos agarre
muertos de vergüenza
que el aire vuelva a ser respirable y de todos
y que vos muchachita sigas alegre y dolorida
poniendo en tus ojos el alma
y tu mano en mi mano
y nada más
porque el cielo ya está de nuevo torvo
y sin estrellas
con helicóptero y sin dios

Benedetti