Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög
Múlónak látszik és örök

Weöres

 

a majmok értenének,
bennük még ép az elme, –
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme.

Radnóti

Kikerült az oldalra az öreg temető

Köröttem csend – és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Dsida

 

A múlt a jelen alakja;
a jövő a jelen illata.

Weöres

 

[Not a valid template]

Úttalan utakon…
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy ,,mindent felejtés,,.
Talán egy ,,mindent újrakezdés,,

Wass Albert

 

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet

Piramis

 

Nézem a függöny bojtját.
A szomszéd házat bontják.
Az ablakok betörve.
Lelátni a gödörbe.
Most magamhoz szoktatlak.
Már nyitva van az ablak.
Vastag az ég, vízhatlan.
Megfürdünk a huzatban.
Erősen koncentrálok,
Mármint csak arra, rád, hogy
mit kéne most éreznem.
Nem passzolunk lélekben.
Befekszel az ölembe,
mintha bölcsőd lenne.
Megmarkolod a farkam.
Együtt szorongunk halkan.

Závada Péter

 

[Not a valid template]

A menyasszony szép virág,
koszorúja gyöngyvirág.
Az a boldog vőlegény,
ki azt mondja az enyém.

Palya Bea

 

Seprű nyélre ülök,
Viharban repülök,
Alattam az utak
Giliszta mászások,
Alattam a hegyek
Vakondak túrások,
Alattam a folyók
Kúszó ezüst kígyók,
Alattam a házak
Piros szürke bogyók.

Weöres

 

[Not a valid template]

Testem veszteg feküdt
s vakon zsongtak szemeim bibor
födelük alatt – mégis láttam
és jártam, sugárlábakon jártam
s aranytenger hárfacsobogása
öntözte légies káprázatomat.
Jártam, röpültem! ez a világ
nem volt sehol, csak bennem volt!
csak nekem ragyogtak tündöklő
dombjai. Hangok szikráztak bennem
mint gyémánt, s vak szemem mögül
a világ zengő fényekkel adott hirt
végtelenről és örökkévalóságról…

Török Sophie

 

Weiner Sennyei  Tibor – Pihik

könyvbemutató az Írók Boltjában

[Not a valid template]

A kötet bemutatták:
Weiner Sennyei Tibor
Radikális Szabadidő Színház
Ilyés Lénárd
Fodor  Shodor Balázs

„Írni és muzsikálni.
Megmaradni annak,
aki játszik. Tudni:
ugyanaz a másik.”

Weiner Sennyei Tibor
 

 

[Not a valid template]

Az alkony visszavezet,
s az árnyék előz, az árnyék követ,…
s csak kattog az elhagyott házban a telefon,
s útjaim feketén várják a vízöntő havát,
a múltamon az visz át.
Kék hó, befedi a forró sebeket,
kék hó, beborítja lassan a szíveket
kék hó, nem olvad el már sohsem;

Presser

 

Felkerült a Témák közé a Kórház a város szélén című sorozat.

Kórház: előtted halkabban megyek
És szalutál a szívem csendesen,
Ó, én is voltam vérező beteg
És fölsajog még néha a sebem.
De benned árva hősök fekszenek,
Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál,
Mely ott ragyog a bűn és gyász felett,
Hogy diadalt ne üljön a Halál.

Juhász Gyula

 

A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés
ellen mit tehetsz? semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját
érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a
teljes-emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel
vezetteted magadat.

Weöres

 

[Not a valid template]

A gyalogos felüljáró néptelen,
Odalent fura táncot jár a sín,
Csavarok törnek, vasak hajlanak,
Ölelkeznek a talpfák romjain.
Vonat közeleg, magányos vonat,
Ad egy csodálkozó sípjelet,
Nézi a tönkrement vágányokat
És örökre elhagyja a síneket.

Tarhonya Kedély Zenekar

 

[Not a valid template]

teta, donde el placer halla su glosa,
teta, que no tetita, tan sutil,
pulida como bola de marfil,
y en medio de la cual, suave aspereza,
brilla el pezón igual que una cereza.

Clement Marot – Juan Adriansens 

 

[Not a valid template]

Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?…
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?

Dsida